Erotikus mese


...Néha csak a szerencsén múlt, hogy épségben hazaértem. Zavarodott voltam, a fejem zúgott, a füleim dübörögtek.
Ruhástól szédültem ágyba, a nagyméretû ágyba, amelyet imádott feleségemmel osztok meg. Görcsösen rázta a zokogás egész testem, a párna pár perc alatt átázott a könnyeimtõl. Hangosan zokogva csak annyit tudtam nyökögni – miért... MIÉRT...? Markoltam az ágynemût kínomban és keményen püföltem az ágyat... Aztán szép lassan a fáradtság felemésztette dühöm, és összegörnyedve légzésem lassan csitult, majd elaludtam.

A bejárati ajtó hangjára ébredtem, amint becsukódik. Az ablak felé fordítva fejem a hajnali derengést azonnal érzékeltem, gyûrött arccal, hunyorogva próbáltam az éjjeli szekrényen álló óra digitális jeleibõl kisilabizálni az idõt... Még mindig zúgó fejjel ismertem fel lassan a számokat: még 5 óra sincs...
Nem érdekelt, Noémi hogyan ért haza ilyen hamar, hozták, vagy valami korai járattal jött-e. A hálónkból a fürdõbe léptem gyorsan bezárva az ajtót magam mögött. Lezuhanyoztam, majd kilépve felöltöztem és magamhoz véve irataimat és a kocsikulcsot a bejárati ajtó felé indultam. Akkor pillantottam meg Noémit, aki a bejárati ajtónak támaszkodva próbálta utamat állni. Megálltam közvetlen elõtte. Figyeltem könnyektõl áztatott szép arcát, fáradt szemeit, remegõ kezét, amit maga mögé dugott, hogy ne lássam, mennyire ideges.
- Hová mész? – kérdezte fáradtan halk, kissé rekedt hangon.
Nem válaszoltam, csak néztem õt. Mellkasom újra összeszorult.
- Ne menj el...! Kérlek! – súgta fáradtan.
Normális esetben magamhoz ölelném, de most... nem hiszem, hogy valaha is újra megteszem...
Csak álltam ott szótlanul és hajthatatlanul menni akartam. Tekintetében mérhetetlen fájdalom, szemei könnyekben úsztak. Patakok indultak lefelé gyönyörû arcán, amint megértette, hogy menni fogok... Hangtalanul félreállt én pedig kiléptem az ajtón.
Nem volt semmi konkrét célom, amikor beindítottam a kocsit, csupán annyi, hogy minél messzebb legyek ettõl a helytõl, és a nõtõl, akit imádok...

Valahogy a Balaton mellett kötöttem ki, és tulajdonképpen ott eszméltem föl, rögtön meg is ijedtem, mert semmire nem emlékeztem az odavezetõ útból. Csak remélni tudtam, hogy nem okoztam galibát sehol, vagy nem mértek be valahol!
Fáradt voltam és pihenni szerettem volna. Berény felé vettem az irányt, afelé a nádasban, fûzfák között eldugott hely felé, ahová tényleg csak pár ember szokott lejárni, õk sem hosszú idõre..., és ahol Noémivel szoktunk hosszú órákat eltölteni, akár késõ este munka után is.
Elég fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy elviseljem most azt a helyet.
Ilyen korán reggel még soha nem tartózkodtam itt, furcsa is volt, hogy másképp állnak az árnyékok a kora reggeli napsütésben. Meglehetõsen meleg nap elé tekintünk... Leparkoltam az egyik fûzfa alá, jómagam pedig a kocsi elé terített törölközõre telepedtem és hallgattam a madarak kora reggeli köszöntõ csiripelését. Egyedül voltam, egyedül a gondolataimmal.
Újra lejátszódtak bennem, már ki tudja hányadszor, az örökre belém vésõdött képek, amint Noémi Gézával szeretkezik a holdvilágos szobában..., és aztán ahogy sírva kérlel... Szemeimbe könnyek szöktek újra, de nagy levegõt véve elhatároztam, hogy nem fogok újra sírni, én erõsebb vagyok ennél...!
Ott a fûzfa alatt tudatosult bennem, hogy felszarvaztak... Na bazmeg! De miért?! És ráadásul hogyan..., és hányszor?! Az egyik legkedveltebb barátom kefélte meg a feleségem!
Kezdtem sejteni, mit sejteni, hisz már tudtam, miért járt Noémi többször is Veráéknál az elmúlt hónapokban. Na bazmeg, Vera is...! Hát erre ment ki ez a nagy barátság... És ezek után még mi a retket akartak ezek megbeszélni velem...?!
Megnyugtató érzés volt, hogy Gézát legalább leküldtem. Kár, hogy nem tettem még rá párat. – Na és ki a fene volt az a kis pöcs, aki Verát dugta? - A gyomrom beleremegett, ha arra gondoltam, hogy Noémit is megcsinálhatta... Pedig, basszus, biztos... Mi a franc ez, valami kibaszott swinger társaság, vagy mi...?!
Újra feltörõ dühömön azonban túltett fáradtságom, szerencsére nem kaptam társaságot, úgyhogy eldõltem a törölközõn, és elaludtam.

Telefonom üzenetjelzésére ébredtem, igazából épp jókor, hogy elkerüljem az aszalódást és szénné égést, ha a fa árnyéka teljesen elhagy. A kocsiba nyúltam a telefonért, tudtam kitõl kaptam sms-t.
- Merre vagy?
Noémi erõlködik. Egy perc múlva jött a következõ
-... Ne haragudj, kérlek...! Beszélni szeretnék Veled! Mikor jössz haza?
Nem válaszoltam. Éhség mardosta a gyomrom, ugyanakkor nem kívántam semmit, viszont nagyon szomjas voltam már. Egy néhány száz méterre lévõ kis bolt felé indultam venni valami hideget. Útközben vagy háromszor csörgött a mobil...
Épphogy visszaértem a fûz árnyékába, amikor újabb sms érkezett.
- Tudom, hogy nem érdemlem... De beszéljük meg, kérlek!
Dühöm újra fellángolóban. Mégis mi a fenét kellene tennem?! Kedélyesen beszélgessek el vele, hogyan is keféltette meg magát, míg aludtam?! Meg azelõtt is?!
- KÉRLEK!!!! – jött az újabb kétségbeesett üzenet.
Szemeimbe könnyek szöktek, éreztem, ahogy egyre jobban gyengülök, szédülni kezdek. Elõzõ este is jobbára csak söröztem... Abba a rohadt életbe bele! – hatalmas roppanással, fröcskölve ért földet az ásványvizes palack. - Ennem kell, hogy gondolkodni tudjak! Ha nem eszem valamit, megdöglöm... bár úgyis mindegy... Lószart! – A boltban vásárolt két sport szeletet kezdtem majszolgatni, körülbelül, mintha fûrészport ennék. De muszáj volt. Köztudomású, hogy a csokoládé jót tesz a szervezetnek, de még milyen jót...!
A szédülés elmúltával nyugodtabban gondoltam végig az elmúlt évek eseményeit, aztán mindent összevetettem a múlt éjjellel. Arra jutottam, hogy nem értek semmit. Bár lehet, nincs is ezen mit érteni. Vagy mit nem érteni... A kapcsolatunk jól mûködik, tényleg jól, nem vakságból állítom, hanem tapasztalatból. A szex is nagyon jól mûködik, tényleg, mindkettõnk számára... Vagy ezek szerint nem mindkettõnk számára? Mit nem vettem észre? Mi lehet a baj forrása? Mi a fene vitte rá Noémit, hogy...?! És mindössze négy évnyi házasság után. Két év után kértem meg a kezét, rá egy évre összeházasodtunk, és most... A gyomrom beleremegett a gondolatba – elválunk...?
De én szeretem! Bár ha õ így viszonyul hozzám, akkor oly mindegy... Semmit nem értek! De legalább nem fogok szenvedni tovább... Nem a fenét nem...
- Viktor! Gyere haza! Kérlek!! –
Könnybe lábadt újra a szemem, ahogy újabb próbálkozását olvastam. Kedvetlenül vettem tudomásul, hogy egész nap mégcsak a lábam ujját sem érintettem a Balaton vizébe. Pedig Noémivel nagyokat szoktunk úszni, játszadozni, imádja, ha bakot tartok és feldobom a levegõbe... Most meg õ tart bakot... Mindkettõnk elsõ, vízzel kapcsolatos szexuális élménye is egymáshoz és ide köthetõ... Itt szeretkeztünk elõször vízben, és persze nem utoljára. Milyen boldogok voltunk...! Hogy röhögtünk azon, hogy fényes nappal gyûrûzik körülöttünk a víz, pedig próbáltunk alig mozogni. Messze voltunk mindenkitõl, talán fel sem figyeltek ránk, mi mégis kissé szégyelltük magunkat. De izgalmas volt. Aztán késõbb az éjszakai vízparti szeretkezések... Bassza meg!... Elsírtam magam megint.
Egy kis család telepedett le néhány méterre tõlem, úgyhogy jobbnak láttam valami kajálda után nézni. Végül újra csak egy palack ásványvízig, meg egy capuccinoig jutottam, mert egyszerûen rá sem bírtam nézni az étlapra. Csak bámultam az embereket, a szédelgõ párocskákat, a kisgyermekes családokat... Mi is így terveztük...

A délutánt úgy ahogy átaludtam az egyik hatalmas fûz árnyékában, de valahogy nem éreztem magam pihentnek kicsit sem. A kis család már rég hazaindult, és egyedül voltam újra... Máskor, ha ennyi idõt töltöttünk vízparton, legalább tucatszor kellett megszárítkoznunk a napon. Mindig lestem õt, mintha idegenek lennénk, ahogy fekszik a nagy lepedõn és a víz bársonyos bõrén elõbb cseppekké áll össze, majd semmivé párolog... Figyeltem, ahogy feszülõ mellei nyugodtan, lassan emelkednek légzése ütemére. Végigfuttattam szemem gyönyörû csípõje vonalán le izmos combjain végig egészen aranyos lábfejéig... És mindig elismeréssel adóztam, hogy karja a sok edzés ellenére mégis nõies, nõiesen izmos. És büszkén mosolyogtam magamban, amikor észrevettem, hogy más férfiak is próbálják lopva, vagy kevésbé lopva figyelni, tekintetüket legeltetni... Ma pedig csak bámulok ki a fejembõl.

- Szerelmem, kérlek! Várlak!!!! – Kezdett sötétedni, mikor megkaptam Noémi üzenetét. Nem tagadom szíven ütött a szó „szerelmem”... kellemes, reményteli, ugyanakkor csupa fájdalom... „szerelmem” – e szót olvasván újra dühbe gurultam. Összeszedtem magam és hazafelé indultam. Azt hiszem ideje rendezni a soraimat...!

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, és csak álltam és figyeltem ahogy Noémi a nappali ülõgarnitúráján összegömbölyödve alszik. Mindössze egy kislámpa adott kevés fényt, de azonnal észrevettem kezében az összegyûrt zsebkendõt és a többit szanaszét az asztalon, a kanapén... Bár aludt, szép arca nem a nyugodt pihenés vonásait mutatta, kifejezetten nyúzottnak, kisírtnak tûnt inkább. A nappaliba lépve megreccsent lábam alatt a parketta, mire Noémi ijedten ugrott fel. Néhány másodpercig csak állt ott megduzzadt, könnybe lábadó szemekkel... aztán hozzámfutott és a nyakamba ugrott hangosan felsírva... Szorosan öleltem... SZERETEM... az én szemeimbe is könnyek szöktek. Egy pillanatra minden könnyûnek tûnt újra. Percekig tartó szoros ölelkezésünk közben rájöttem, hogy egész nap mindketten ugyanattól tartottunk – elválunk...?
Megkordult a gyomrom. Noémi könnyes, de szerelemtõl sugárzó szemekkel nézett rám.
- Gyere egyél velem! Ha jól sejtem te sem ettél egy falatot sem egész nap... – súgta halkan.
- Nem. – suttogtam rekedten.
Hosszú, könnyízû csókban forrtunk össze... Kicsit megnyugodva éreztük, hogy mindketten ugyanazt akarjuk – EGYMÁST!
- A kedvencedet készítettem.
Fél perc alatt az étkezõasztalra varázsolt mindent és farkaséhesen estünk neki a mákosgubának.

- Egy órája még nem gondoltam volna, hogy ma még jól is lakom..., pláne Veled együtt... – mondtam halkan jó negyedórával késõbb egy pohár hideg üdítõt forgatva a kezemben.
Noémi velem szemben az asztal túloldalán szintén az üdítõspoharát nézegette. Kezdtünk mindketten zavarba jönni. Most akkor hogyan tovább? Hogyan kezdjünk bele a kínos témába? Nagyot sóhajtottam.
- Beszélni akartál..., most megteheted.
- Igen... – remegett a hangja.
- Mindent tudni akarok!
-...Mindent? Úgy értem..., tényleg mindent? – kérdezte félve még mindig a poharát vizsgálgatva. Most nem mert a szemembe nézni, legalábbis az volt az érzésem.
- Igen..., mindent! Mondj el mindent! De õszintén...!
- Hát... januárban kezdõdött... – kezdte halk, remegõ hangon...
- Micsoda? – néztem rá bénultan a döbbenettõl.
-... Januárban...
- Te jó ég, már fél éve?! – csattantam fel hirtelen a felismeréstõl.
Nem válaszolt csak könnybe lábadtak a szemei. Kirúgtam magam alól a széket és „futottam” egy kört a nappaliban. A nyugodtan elköltött vacsora után én azt hittem mindenre el vagyok készülve. De ez egybõl kiverte a biztosítékot... Bazmeg!... január óta tart?!... De mi is?!
Néhány nagy levegõvétellel próbáltam egy kis nyugalmat erõltetni magamra. Visszaültem az asztalhoz szipákoló feleségemmel szembe.
- Ok... Mondhatod... – nyögtem.
-... Szóval... január elején..., amikor Veráéknál aludtam. Bár nem elõször aludtam náluk, de akkor csak azért, mert nagyon elkezdett szakadni a hó késõ délután...
- Emlékszem..., felhívtalak hogyan jössz haza..., busszal, vagy kimenjek érted... –jutottak eszembe az események.
- Igen...
- Aztán Géza... átvette a telefont és pár perc beszélgetés alatt meggyõzött, hogy az a legjobb, ha ott alszol, és majd másnap reggel, úgyis szombat lesz, meglátjuk mi a helyzet. De ne kockáztassunk...!
- Igen...
- Én meg nyugodtan aludtam el... a Te helyeden... pedig, ha tudtam volna...
- De akkor még én sem tudtam. – mondta gyorsan Noémi.
Elszorult mellkassal, féltékenyen néztem szép feleségem, ahogy próbálja a lehetõ legfinomabban adagolni mi is történt valójában.
- Szóval a lényeg... vacsora közben már pikáns témára terelõdött a szó... egy-két pohár finom vörösbor is fogyott...
- Sejtettem – sóhajtottam.
- Igen..., kicsit furcsálltam ugyan, de a legjobb barátnõmrõl és férjérõl lévén szó, szívesen beszélgettem velük a szexuális szokásokról. Megtudtunk egymásról egy s mást.... Elmondtam azt is, hogy imádom az orális szexet... annyira, hogy... annak nem nagyon tudok ellentmondani... Úgy éreztem megbízunk egymásban annyira, hogy semmit nem adnak tovább.
- Jól fölhúztátok egymást... – nyögtem halkan.
- Igen... Tényleg elmeséljem?
-... Igen... tényleg mindent tudni akarok...
Noémi pedig folytatta:

Vacsora után lezuhanyoztunk. Nagyon aranyosak voltak igyekeztek mindenben a kényelmemre tenni, hogy ne legyek zavarban. Tudod, hogy idegen helyen nem szeretek tisztálkodni.
Nagyon meleg volt náluk, emlékszem, ezért a téli este ellenére elég volt egy hosszú poló, meg egy rövidnadrág éjszakára pizsama gyanánt. A beszélgetés újra pikáns témák felé fordult. Közben Géza latin-amerikai zenét tett a lejátszójukba, ami halkan, mintegy háttérzeneként szólt és az idõnként pattogó ritmusok, idõnként forró, lassú tempók a vörösborral együtt nagyon kellemes aláfestést adtak a sikamlós témához.
Egyszercsak Géza felállt a fotelbõl, a kanapén mellettem ülõ Verához hajolt és megcsókolta. A szemeim elkerekedtek, amikor rájöttem, hogy nem egyszerû pusziról van szó. Nem, hanem szenvedélyes csók volt. Zavaromban nem tudtam, de nem is mertem megszólalni. Csak figyeltem, ahogy Géza kihámozza Vera melleit és duzzadó mellbimbóit szopogatja, barátnõm pedig sóhajtozva élvezi férje ténykedését... Nem zavartatták magukat, és azon kaptam magam, hogy felizgulva bámulom a vetközõ párt, ahogy egymást kényeztetik. Géza végignyalogatta Vera testének minden kis négyzetcentiméterét hosszasan elidõzve a telt melleknél, érzékeny, duzzadt mellbimbóin nyelvével körözött, majd újra szájába szívta õket. Keze sem maradt tétlenül, felesége combjait, fenekét simogatta... Nagyot nyelve néztem a felesége elõtt térdelõ Géza meredezõ szerszámára... aki közben Vera szélesre tárt combjai közé ért csókjaival... és mélyen belenyalt pinusába... Vera felsóhajtott, majd combomra tette a kezét. Simogatásának és idõnkénti szorításának köszönhetõen én is éreztem gyönyörének hullámait, ahogy Géza finomabban, vagy szenvedélyesebben kényeztette pináját. Lélegzetvisszafojtva, az izgalomtól torkomban dobogó szívvel figyeltem Géza nyelvének mozgását. Finoman körbenyaldosta az ajkakat, kissé széthúzva azokat lassan feljebb vándorolva kezelésbe vette Vera csiklóját. Mindenegyes csiklóérintéskor Vera lábai kocsonyaként kezdtek remegni. Hirtelen kikristályosodott, Géza úgy kényezteti feleségét, hogy én minden mozzanatot láthassak, Vera kezének simogatásán keresztül pedig érezhessem a gyönyört, amit érez. Géza persze figyelte hogyan reagálok sóhajtozó felesége és az õ nyelvmunkájának látványára. Márpedig Vera egyre hangosabban élvezte ténykedését. Egyik kezemmel szándékosan a karfát szorítottam, de másik, felindultságomban, önkéntelenül az ölembe tettem. Éreztem izgalmam forróságát a nadrágon keresztül is. Úgy éreztem kiszárad a torkom, nagyokat nyeltem, halkan próbáltam torkom köszörülni, hogy rekedtségemen segítsek. Aztán barátnõm ujjait az enyéim közé fûzve megfogta kezem és boldogan mosolygott a csodálkozástól és zavartól kikerekedett szemeim láttán.
- Nem akarod, hogy téged is kényeztessen? – kérdezte mosolyogva.
Szemeim még nagyobbra tágultak, a szégyen hõhulláma futott végig rajtam, éreztem arcom lángol a pírtól, amit barátnõm kérdése okozott. Hirtelen megszédültem. Géza közben fölegyenesedett és duzzadó makkját felesége nagyajkai közé illesztette. Vera megszorította kezem, és nagyot nyögött, ahogy férje tövig hatolt pinája mélyébe... Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történik. Néhány lassú mozdulat után Géza ütemesen kezdte el dugni Verát. A kanapé mozgása, a hangok, illatok és barátnõm keze hûen közvetítették a gyönyört, a ritmust, az élvezetet...
Na ez volt az a pillanat, amikor azt mondtam magamnak - elég! Lefejtettem magamról Vera kezét és felállva a számomra kijelölt tetõtéri szoba felé siettem. Menekültem, hogy ne halljam a hangos, ritmusos nyögést.

A teraszajtót feltépve kiléptem a meleg szobából a hóesésbe. Vagy fél perc múlva a hópelyhek már szó szerint böködték felhevült bõröm, a lábfejem szinte fájt a friss hóban, úgyhogy gyorsan visszakoztam. Bezártam a teraszajtót és homlokom a hideg, hirtelen bepárosodott üveghez támasztva próbáltam lenyugodni. Atyaisten ezek direkt csináltak mindent!... Biztos, hogy mindent elõre elterveztek, legalábbis vacsora közben. Rá akartak venni, hogy szálljak be... Ezt soha nem gondoltam volna!...
De mitagadás a látvány, a zene és minden... felizgatott. Ahogy Géza végigcsókolta felesége minden prorcikáját, ahogy nyelvével finoman kényeztette pináját... Éreztem, ahogy bõröm újra hevül, kezem keresztbe fontam melleim alatt, nehogy magamhoz nyúljak. Azt határozottan nem akartam... Az ablaknak hátat fordítva, a radiátorra támaszkodva meg-megborzongva élveztem a polóm alá bebújó, hátamat simogató meleg levegõ áramlását. Fejembõl nem tudtam kiverni legfrissebb élményeimet. Egyfolytában arra gondoltam, ahogy Géza izgatta Verát..., ahogy Vera fogta a kezem..., ahogy éreztem szeretkezésüket... éreztem puncim sikamlós és forró.

Nem tudom mennyi idõ telt el, de az biztos, hogy nem tudtam lecsillapodni... , amikor észevettem, hogy a sötét, bár a kinti friss hótakaró miatt mégis világos szobába vékony fénycsík vetül, ahogy résnyire nyílik az ajtó. A bekukucskáló Géza a fénycsík által azonnal észrevette, hogy az ágy érintetlen. A lélegzetem is elakadt, ijedten figyeltem, ahogy belép, majd becsukja maga mögött az ajtót. Nem sokat tépelõdött, hozzám lépett, majd a kezem megfogva az ágyhoz húzott. Megkövülten hallgattam, ahogy hozzámszólt halkan.
- Ülj le, ne félj!
Nyomatékképpen derekemnál fogva a mögöttem lévõ ágy felé nyomott, így kénytelen voltam leülni, mivel hátrébb lépni nem tudtam. Elém térdelt, arca egy magasságba került az enyémmel. Sötéten csillogó szemeiben féktelen vágyat láttam. Egy pillanatra felrémlett a kép, ahogy szeretkeztek Verával.
Mintha áramütés ért volna, megrándultam, amikor hozzámért és combomon végigsimítva derekamnál megfogta rövidnadrágom és lassan kezdte lefelé húzni azt.
- Ne... – nyögtem kétségbeesetten.
- Tudom, hogy akarod!
- Ne... – nyögtem rekedten.
Egy pillanatra megállt. Lehajolt és elõbb egyik, majd másik combomra nyomott puszit... Lassan felemelte fejét és polón keresztül az egyik mellem is pusziban részesült...
- Ne... Kérlek, ne... – sóhajtottam rekedten újra.
- Érzem, hogy fel vagy izgulva, érzem, hogy akarod. – mondta hideg bizonyossággal.
Szemeibe nézve láttam, hogy nem fog békén hagyni... Éreztem, hogy nem érdemes ellenkeznem, úgysem tudom eltántorítani attól, hogy akarjon... Kétségbeesetten próbáltam valami kibúvót keresni mégis, hátha békén hagy. Talán mégis hat rá az ijedtségem... Próbáltam a lehetõ legkétségbeesetten ránézni.
- Nem akarom! – próbáltam sírósan, félve suttogni a szavakat.
- Érzem, hogy akarod! – mondta a szemembe nézve hideg elégedettséggel.
Másodpercekig csak néztünk egymás szemébe. Magabiztossága olyannyira sütött, hogy szótlanul megemeltem a csípõm, és engedtem, hogy lehúzza rólam a nadrágot. Hanyattdõltem az ágyon és próbáltam felfogni, hogy egy idegen férfi ér hozzám, és bár tényleg nem akartam, mégis... élveztem a helyzetet.
Újra összerándultam, amikor megéreztem hogy gyengéden szétnyitja a lábaim és simogatni, csókolgatni kezdi a térdem, a combom... A plafon mintáit követve szemeimbe könnyek szöktek..., Mit csinálok?!...

Nem akartam megadni azt az örömöt Gézának, hogy élvezzem is, amit csinál, úgyhogy csöndben maradtam. Még valahol mélyen belül reménykedtem kicsit, hogy talán akkor békén hagy. Én kis naív. Nem sóhajtoztam, próbáltam nyugodtan lélegezni..., de kiszáradó torkomat néha köszörülnöm kellett..., ebbõl pedig tudta, hogy bár jelét nem mutatom, de élvezem, amit csinál. És tényleg... Nagyon jól esett, amikor kinyújtotta a lábam és végigcsókolta a vádlim. Jól esett, ahogy közben méltatta formáját, izmaimat. Egyenként megpuszilgatta lábujjaim, és mindegyikhez volt egy kedves szava. Vállára vette mindkét lábam, úgy símogatott, amíg keze csak elért. Hasam megremegett, amikor keze az ölemhez közeledett. Visszahúzta persze még mielõtt elérte volna. Elégedetten sóhajtott fel. Tudta, amit tudni akart. Én pedig lélegzetvisszafojtva, könnyes szemekkel, mégis élvezettel tûrtem, ahogy birtokba vesz...
Aztán bekövetkezett, amitõl féltem. Végigcsókolta a lábam, és combom belsõ felén nagyon lassan végighaladva elérte puncimat. Finoman végignyalogatta combhajlataimat, én pedig összeszorított szájjal és szemekkel... türelmetlenül vártam, hogy birtokba vegye azt is. Néhány túl hosszúnak tûnõ másodperc után aztán megszólalt.
- Tetszik a leszállópályád! – mondta vidáman, és mélyen belémnyalt.
Hasizmaim az élvezettõl újra összerándultak hangosan kipréselve belõlem beszorított levegõm... Õ nyert..., és innentõl már nem volt megállás. Csípõm önálló életre kelt, vadul tekergett, emelkedett, ahogy az ösztöneim hajtottak az élvezet felé. Géza keményen markolta fenekem, és száját szorosan pinámra szorította, hogy ne tudjam rángatni magam annyira. Az élvezettõl sóhajtozva húztam magam nyelvére... Próbáltam csípõm mozgását csillapítani, egyik kezemmel megtámaszkodtam, másikkal húztam Géza fejét, nyelvét még mélyebbre magamba. Hangosan szuszogott, alig kapott levegõt. Hirtelen a combomba harapott
- Aúú! – kiáltottam.
- Nyugi kislány! Élvezni fogsz, de nem akarok megfulladni!
Én csak sóhajtozva, görcsösen figyeltem és türelmetlenül vártam, hogy kényeztesse pinám. Õrülten kívántam, hogy élvezzek..., és õ ki is tett magáért rendesen. Kocsonyaként remegtem, amikor csiklóm vette kezelésbe..., lábaimat felhúztam és terpesztettem amennyire csak tudtam, hogy jobban hozzáférjen gyönyöreim forrásához... kínáltam magam, amennyire csak lehetett... õrületesen élveztem, amikor nyelvével megdugott... rendesen..., meglehetõsen hangosan légcseréltem... élveztem, amikor nyelvével próbált a lehetõ legmélyebbre hatolni bennem, közben ujjával csiklóm izgatta..., aztán két ujjával dugott keményen... Hosszan izgatott, de nem engedettt elélveznem sehogysem.

Aztán arra eszméltem hogy fölém támaszkodva, makkját forró ölemhez támasztva figyel engem.
Csak néztem nagy, vágytól égõ szemeibe. Vigyorogva vette tudomásul, hogy mindenestül az övé vagyok.
- Vedd le a pólót. Látni akarom a melleidet! - mondta ellentmondást nem tûrõ hangon.
És én jó kislány módjára, a segítségével kissé felemelkedve az össze-vissza gyûrt lepedõrõl, felfedtem vágytól duzzadó melleimet... Hálás sóhajjal nyugtáztam, amikor nyelve egymás után körbesímogatta már régóta kényeztetésre áhítozó, érzékeny bimbóimat, és nyögdécselve élveztem, amikor szívni kezdte egyiküket... Majd egy hangosabb nyögés szakadt ki belõlem, amikor tövig vágta magát belém... Azonnal ütemes mozgásba kezdett, én pedig nyögve hanyatlottam vissza az ágyra, karjaimat a fejem fölé fektetve a párnát markoltam, így felkínálva melleim teljes látványát..., Géza elégedetten figyelte, ahogy mindenegyes kis mozdulatát követik, ahogy gyors tempóban ugrálnak, vagy éppen köröznek, amikor csípõmet tekergeti... és ugyanezt élveztem én is, szeretem, ahogy szabadon, rendszertelenül ugrálnak ide-oda... A párnát a fejem alá húzva élvezettel néztem a lábaim között dugattyúként dolgozó, könnyedén, ütemesen belém merülõ farkát... idõnként leállt, csak azért, hogy kényeztesse szaporán emelkedõ mellkasom érzékeny ékszereit... ahogy õ nevezte... hajába túrtam, ívbe feszülve élveztem nyelvének, szájának játékát, jól esett, ahogy rágta, csókolta, markolta õket, egy másodpercre sem engedte alábbhagyni izgalmamat..., aztán újra hangosan élveztem, ahogy idõnként ritmust váltva, de keményen a magáévá tesz... Kitett magáért, derekasan megdolgozott, annyira élveztem mindenegyes mozzanatát szeretkezésünknek, hogy minden szégyenérzet nélkül, izmos karjaiba kapaszkodva, hangosan zihálva néztem Verára, aki közben benyitott hozzánk és pár másodpercig (talán mintha elismerõen?) mosolyogva figyelt minket... Újra tudatosult bennem, hogy barátnõm férje kefél meg keményen, hogy neki adtam magam...Valami elpattant bennem, és néhány másodperccel késõbb, mint hogy barátnõm kilépett az ajtón, Gézára néztem, aki tágra nyílt szemeimet látva, mély levegõvételeimet hallva azonnal vette a lapot, teljes súlyával rám nehezedett, és vállaimba kapaszkodva a ritmust tartva vitt az orgazmus felé... szorosan öleltem õt, rágörcsöltem rendületlenül döfködõ farkára és felkiáltva, fejem ide-oda dobálva élveztem el alatta..., de õ nem hagyta abba a mozgást, gyorsított a tempón mélyen, keményen lökve, még elhúzva élvezetem..., egész addig, míg saját magát is a gyönyörökbe hajszolta... Nyögve, remegve élvezett belém...

- Nem tagadom, nagyon élveztem.... – tette hozzá halkan Noémi.
Összetörtem és összazavarodtam hallgatva feleségem történetét. Amit én akartam, hogy elmondjon. De nem voltam felkészülve rá, nem is lehettem... Férfiúi és férj mivoltom a sárba taposva hevert holtan...
További Szextörténetek