Igazi szeretkezés



Már kihúzott az állomásból a vonatom, már lehiggadtam a kezdeti feszültség után. Konferenciára indultam Marseille-ba. Kényelmesen elfészkelõdtem a puha ülésen, a fejemet betámasztom a sarokba. Lehunytam a pilláimat, és hagytam, hogy a nyugalom átjárhasson. Hagytam, hogy a feszülõs gondolatok helyett a nem-gondolatok legyenek bennem.
Visszaröppentem az indulásomhoz. Utólag érdekes, ezek a benyomások, amik visszamaradtak. Váratlanul ért, hogy Triolus fölajánlotta, hogy kihoz az állomásra.
Szívesen elfogadtam, mert nehéz a két nagy koffer, a cuccomon kívül még a kõzetminták is. A férjem meg úgyse ért rá, Trilus pedig olyan készséges, sõt feltûnõen az. Habár nagyon jó barátságban vagyunk, nincs abban semmi, ha készséges hozzám. És õ tényleg az.
Már szinte azt is fölajánlotta, hogy elkísér engem végig.
Csak udvariasságból mondta volna? Olyan búgó volt a hangja, érzelmes - biztos, hogy nem csak frázis volt, hogy ezt mondta, hogy szívesen velem utazna.
Számba vettem a személyét, mert alapvetõen egy jó kiállású pasi. Sõt nagyon is az. Van vagy 188-190 magas, és nagyon jó alkatú. Amikor nem figyel, olykor végigmérem. Akkora a háta, mint egy pajzs, de a csípõje már keskeny. A feneke jó izmos. Tetszetõs forma, nem mondom. Sajnos valami 10 évvel fiatalabb nálam, bizonyára a zsenge pipihúst többre értékeli, mint egy korombeli asszonyt. Habár elõfordult, hogy elkaptam a tekintetét, amint engem vizslat.
Na jó, akkor épp az a kivágott blúz volt rajtam, és bizonyára azért. Meglehet, hogy azt vizsgálgatta, hogy ennyi idõs létemre hogy vehetek magamra egy ilyen kihívó holmit. Azért az jólesik, ha megakad a tekintete rajtam valamelyik férfinek. Olyan jó nõies érzés - újraátérezni.
Végsõsoron itt vagyok egymagam ebben a kétágyas fülkében, a meghívók kifizették a kupé árát, ha egy kicsit rámenõsebben hangsúlyozta volna, hogy tényleg elkísér, meglehet, hogy rábólintok.
Elsõdlegesen baráti kapcsolat a mienk, de azért egy kicsit mégiscsak több. Valamennyivel több valóban, de vajon ez csak a férfiak szokásos flörtölése a nõkkel, vagy a szemében csillogó érdeklõdés tényleg nekem szólna?
Már a múltkoriban is éreztem, amikor az a kivágott blúzom volt. Szerintem Triolus szívesen bekalandozott volna az ujjaival a blúz kivágásába. A szemét legalábbis ott tartotta. A kezét .... hm . . . szép a keze, puhák az ujjai, sosem tartja mereven, hanem csak lazán. Érdekes lehet, amikor simogatni küldi. Ha megpróbált volna a dekoltázsba . . . azt hiszem nem toltam volna el.
Tényleg mi csak baráti kapcsolatban vagyunk, de azért egyszer szívesen megtapasztalnám, hogy milyen lehet egy ilyen nagy mellkashoz odasimulni. Olyan védettségérzet - talán. Ha már odahajolok, átkarolom a törzsét, hogy az egész mellkasát a magamhoz húzzam, kicsit megsimítanám a domborodó mellizmát.
A minap a sötétkék trikóján keresztül láttam, hogy hegyesre keményedett a mellbimbója. Mindkettõ szinte átszúrta a trikóját. Vajon a férfiak esetében is úgy van ez mint a nõknél? Ha simogatnám neki, attól megkeményedne?
Tudom én, hogy némelyik férfi direkt érzékeny a bimbójára. Szerintem Triolus hagyná szívesen, hogy egy kicsit megcirógassam az ujjaimmal, vagy esetleg megnyalintsam a bimbó csúcsát, már csak azért, hogy megállapítsam mennyire lett kemény ettõl. Esetleg megpróbálhatnám megszopogatni, hogy be tudnám-e húzni a számba, vagy ellenállna?
Ekkor váratlanul valaki föltépte az ajtót, ijedten rezzentem össze a hangtól.
Az idegen férfi kérdezett valamit - nem értettem a nyelvét - s ezen közben a szemeivel a mellemre tapadt. Majd a kérdése válasz nélkül hagyása után kihátrált, és csattanósan becsukta a fülkeajtót.
Akkor pillantottam le a blúzomra, s látnom kellett, hogy az elõbbi ábrándozásom következtében rajtam jelentkezett leglátványosabban a hatás. Ugyanis ágaskodón kinyomta a blúzt a mellem gombja. Hiába rendezgettem, húzogattam a vékony selymet, az árulóm csak ott hirdette ország-világ elõtt, hogy mire vágytam az imént. Vagyis talán nem is arra, hogy én csókolgassam az õ keményedõ bimbóit, hanem még inkább arra, hogy ha hozzásimulok, és simogatom, akkor õ is érezzen némi késztetést, hogy az ajkai közé vegye a bimbómat, és gyöngéden szívogassa nekem. Egészen elgyöngülök tõle, a térdeim alig tartanak meg, annyira remegnek, ahogy a bizsergés végigömlik a testemen. Triolusból kinézem a gyöngéd becézgetést.
Még ha nem is mennénk tovább, csak egy kis felületes érintgetésig, egy kis ártatlan simogatásig, na jó esetleg egy kis kalandozásig a nyelve csúcsával. Esetleg. De tovább már biztosan nem, hiszen ugye én nem vagyok független, nem tehetek ilyesmit egy kollegámmal, aki ráadásul jó barátom is, és különben is sokkal fiatalabb, meglehet, hogy nem is volna hajlandó ilyesféle játékra.
Meglehet, hogy megmosolyogná, ezt a féle vágyamat. Nem is merném elmondani neki, hogy az ölelését szeretném érezni, a mellkasához bújnék, meg azt hogy a melleim milyen szívesen befészkelnék magukat a markába.
Jobb is, hogy nem utazott velem. Csak kompromittálnám magam.
Még nappal csak hagyján, de amikor megágyaznék a fülkében, hogy aludni térjek, akkor nyilván nem az utcai ruhámat gyûrném össze a fekvéshez, hanem hoztam egy úti-vállfát erre a célra. Éjszakára hálóinget húznék.
Eléggé nõies egy darab, nem mondom. Elõl 4-5 gombbal csukódna, de rendszerint nem gombolom be, hogy ne szorítsa a nyakam (igaz, így csaknem köldökig nyitott, de legalább kényelmes), elég rövid is, épp csak takarja a fenekem.
Hogyha velem utazott volna Triolus, hogy mutatkoznék elõtte egy ilyen kis áttetszõen vékony kis csipkeszegélyes holmiban?
Habár ha egy ilyesmiben látna, bizonyára nem maradna el a hatás.
Azokat a mozgékony puha ujjait csak elküldené fölfedezõ útra.
A térdhajlatomban egészen érzékeny a vékony bõröm. Ha ott simogatja, ha ott cirógatja . . . huh . . . nem állok jót magamért . . . Képtelen volnék ellenállni.
S akkor már nem is állna meg a térdhajlatban, hanem bizonyára végigzongorázna a combom hosszán.
Tulajdonképpen a legbüszkébb vagyok a combjaimra, meg a lábaimra. Szép feszes, és hosszú, magas sarkú cipõben, meg miniben, igazán fölvehetem a verseny a fiatalabb nõkkel is.
Na kedves Triolus, ha a combomat simogatod, bizonyára nem jut eszedbe az, hogy mi csak barátok vagyunk, mert . . . akkor már meglátnád bennem a nõt is, nem ?
S ábrándjaim nyomán az ujjaimmal végigszaladtam a combomon, a vékony szoknya anyagán keresztül is éreztem, hogy a combom jó kemény, és meleg. Enyhén ringatózott, ahogy a vonat ringását átvettem.
Jólesett belerévedni a ringatásba, s azt képzelni, hogy kíváncsiskodó ujjaival õ barangol a combjaimon. A szoknyámat kissé föltúrva, az ujjbögyeit a szoknya alá beszalajtva. A combom belsején remegõsen érzékeny a vékony bõr. Egészen izgalomba jövök tõle, ahogy a combom belsejét simogatja, egyre följebb, de nem állapodik meg egy helyen se sokáig, hanem csak könnyû érintéssel - egyre följebb kúszik. S amikor véletlenül az ölemhez ér az ujja, visszarántja a kezét, mint aki eltévesztette, mint aki csak úgy tétován odasodródott. De amint észreveszi, hogy én csak mosolygok a próbálkozásán, hát akkor fölbátorodva visszatér az imént fölfedezett pályára, és most már szándékosan úgy simogatja a combomat, hogy lehetõleg a kisujjával, a tenyere élével megérinthesse ne is csak az ágyékomat, hanem a csipkeszegélyes kis bugyiba rejtett dombocskát is.
Lesi az arcom, hogy neheztelek-e ezért.
De hiszen ez még semmi tiltott. Ez még csak egy kis simogatósdi, akármikor abba lehet hagyni, ha rászólok, hogy ne folytassa. De miért szólnék rá? Ez még nem bûn.
Mi különösen meghitt jó kapcsolatban vagyunk, szerintem egy kis simogatás még belefér a jóbarátságba, tovább meg úgyse mennénk.
Mindenesetre imponál nekem, hogy ennyire fölkeltettem az érdeklõdését, hogy ennyire nõies nõnek tekint, akit szívesen simogat. Ez csak egy bók nekem, hogy klassz nõnek tart. Hogy habár csak kollegák vagyunk, de mégiscsak gusztusos nõnek gondol. Szerintem nincs abban semmi rossz, ha egy gusztusos nõt megkíván egy férfi. Végsõsoron errõl szól az élet, nem? A nõk kelletik magukat, kínálgatják a látványt, a férfiak meg elismeréssel hódolnak. És nem is röstellik kimutatni, hogy vágyakoznak a mutatós cici után, vagy egy szép hosszú comb után (vagy közé) vagy oda valahogyan.
Még tán zokon is venném, ha nem sikerülne fölébreszteni benne a vágyat, hisz mi egyébért megyek a fodrászhoz, meg vásárolom ezeket a drága melltartókat, hogyha még annyit se érek el vele, hogy a férfiakban megbizseregjen a tavasz érzete?
Leginkább veszélytelen olyan férfin kipróbálni a hatást, aki nem él vissza a helyzettel, aki nem rohan le tüstént, hogy maga alá gyûrjön, hanem csak látom a tekintetén, hogy legszívesebben maga alá gyûrne.
Triolus szemében is láttam már a föllobbanó vágyat, s máris belekalimpált a szívem az örömbe. De tudom, hogy õ nem követelne semmit tõlem, ami az akaratommal ellenkezne. Õ egy igazi jó barátom. Habár férfi.
Vajon mennyire tud elszakadni valaki attól a pozíciójától, hogy férfi? Hogyha egy nõnek férfi a barátja, akkor ki lehet rekeszteni a nemiséget?
Szerintem ha Triolus észrevenné, hogy megkívántam õt, hogy epekedek a simogatása után, akkor . . . na, mit is tenne vajon? Csak nem annyira mafla, hogy visszautasít?
Ha már megcsókolta a mellbimbóimat, ha már a combom belsejét simogatta, meg olykor a dombomat is a bugyimon keresztül, akkor csak fölizgul tõlem annyira, hogy többet is akarjon!
Csak úgy bizonyosodhatok meg, ha ott is megérintem õt.
Megtapogatnám a mellbimbóját, hogy bizonyosságot szerezzek, hogy a férfiak vágya vajon kihegyesíti-e a bimbóját. De ha nem, akkor nem volnék rest, és lejjebb is megsimogatnám - már csak a teszt miatt is.
Elõbb csak a hasatáján, de végül egészen konkrétan rákeresnék a huszárra, mert tudni szeretném, hogy vagyok-e annyira vonzó nõ, hogy gerjedni tudjon rám egy ilyen férfi, aki esetleg fiatalabbakhoz van szokva. S vagyok-e annyira kívánatos, hogy merevedése legyen tõlem?
Remélem, hogy nem tolná félre a kezemet egy ilyen helyzetben? Hú de ciki volna, ha én kívánom az érintését, a simogatását, a csókjait, becézgetéseit, és érzem is, hogy gerjed rám, és mondjuk mégis azt mondaná, hogy nem akarja velem, mert - tudomisén: barátnõje van, vagy kolleganõvel nem hetyeg, vagy efféle, és inkább visszautasítja a kalandot velem. Ez aztán a blamázs.
De már csak nem tenne velem ilyet - hiszen mi olyan jó barátságban vagyunk, ennyi már csak belefér, nem? Úgyse tud errõl senki más, csak ketten vagyunk a kupéban, a függöny behúzva, az ajtót bezártam. Ha meg biztonságban érezheti magát, csak nem utasítana el. Remélem.
Annyira szeretném érezni a puha ajkait a melleimen, meg a mellem között, a völgyben, miközben meg az ujjaival a dombomon barangol. Finoman harapdálná a bimbómat, beszívná a szájába, úgy szopná, hogy fölpörgök tõle egészen, és közben meg markolgatná az ölemet. Egy pillanat alatt betalálna a bugyimba.
Minek azt kívülrõl simogatni, sokkal finomabb, ha közvetlenül érezhetem. Akkor az ujjaival a szirmok közé is beférhet.
Szerintem megérzi õ, hogy mire vágyom, hallani a kapkodó lélegzetvételemen, hogy már egészen bezsongtam a simogatásaitól. Megérezné azt is, ahogy emelgetem a csípõmet, hogy minél inkább hozzányomhassam az ölemet a tenyeréhez.
Szerintem a kezével is képes volna az élvezetig fokozni az örömömet, de talán még másként is. Például ha egy kicsit megtolom a vállait lefelé, bizonyára megérti belõle, hogy azt szeretném, hogy csússzon kicsit lejjebb, és most már a melleim csókolgatása, szopogatása után egy kis hasonlóban részesítse a többi várakozó vágyakozót is.
Ha oda belecsókol nekem - óh, istenem - hogy el tudnék szállni tõle.
Nincs még egy olyan csodálatos, mint amikor a nyelvét végighúzza, és a felsõvégén megrezegteti. Majd ismét föltúrja a finom redõket, és a fölsõ végponton megtáncoltatja a keményre hegyesedett nyelvével.
S ha már idáig eljutnánk, akkor legalább biztos lehetnék benne, hogy nem csak a barátságunkra tekintettel dédelget egy kicsit, hanem igazán bevadult tõlem, hogy kíván, hogy egészen odavan értem. Kell nekem az a visszaigazolása, hogy még nem vagyok egy lejárt lemez, hanem még kívánatos nõnek minõsülök, lám a jóbarátom is hogy elveszítette tõlem a fejét, holott fiatalabb szeretõje is akadhatna, de én mégis ilyen erõsen tudtam hatni rá.
Mert ha csak egy kicsit megpuszilgatja a mellemet, vagy megsimogatja az ölemet, az még tulajdonképpen semmi, az még beleférhet a haverságba. De ha már odáig jutunk, hogy szenvedélyesen csókolgatja a puncimat, hogy egészen a gyönyörömig nyalogatja nekem, akkor az azért már nem semmi, az már nem csak baráti gesztus, hanem valódi hódítás. Ez már nem csak felületi érintkezésnek minõsül, hanem az igazi szeretkezés elõszobája. Mert habár elélveznék a nyelve rezgetése által, de azért egy tényleges szeretkezés még beleférhet, ha már eddig eljutottunk, nem? Ha hajlandó volt a puncikámat nyalogatni, ugyan miért ne lépne még tovább is?
Hiszen õt magát is fölizgatja az ilyen helyzet, hogy egy nõnek - még ha csak a barátnõje is az illetõ - éppen nyalja a kelyhét - és bizonyára érzi, hogy elönti a csészét a vágy.
Õ is tudhatja, hogy mire vonatkozó vágy lehet, hiszen tiszta síkos a pálya, tudni lehet, hogy most már csak a lõcsöt kéne megcsúszkáltatni ebben a síkosságban.
De ha nem érezné meg, hogy mire vágyom, akkor inkább belelihegném a sötétségbe, hogy csókoljon meg, csókolózni szeretnék.
És amikor az arca az enyémhez kerül, akkor mindenképpen az ölembe irányíthatom a dákóját. Szerintem kézzel nem is kell irányítani, hanem csak betalál magától a csatornámba, belemerül, egészen mélyen elsüpped benne.
Szeretném magamban érezni, egészen mélyen, hogy maximálisan befogadom. A hátát magamhoz szorítanám, és a lábaimmal átkulcsolnám a csípõjét, hogy kellõen egymáshoz szoruljunk. Nem akarnám, hogy kihúzza, ha már egyszer magamban érezhetem. Szeretem ezt a feszülést, ahogy szinte odaszögel a lepedõhöz, és úgyszólván kifelé nem is húzza, csak befelé, egyre mélyebben. Szeretem érezni, ahogy kitölti, és ahogy finoman súrolgatja odabenn . . . huuh . . . Éppen csak a makk kemény feje cirógat, de jól érezhetõen nyomja a belsõ redõket.
Olyan mókás hallgatni ilyenkor azokat a cuppogós hangokat. Mintha egyenesen puszik cuppognának odalenn, éppen úgy, mintha a puncikám cuppogós puszikkal örvendeztetné a vendéget.
Teljesen fölforrósodik tõle az egész környék.
Ezt aztán nem hagynám abba egyhamar. Jó érzés, ahogy így dugattyúzik bennem. Szerintem egész éjjel szívesen csinálnám vele, mert annyira fölpörögnék ettõl - hogy ilyen jó ritmusban csináljuk, hogy nem is szállnék ki a dologból könnyedén.
Az egész utazást lehetne ilyesmire fordítani. Mennyi is a vonat menetideje? Mindenesetre órákon át. Atyaég, hányszor elvélvezhetnék közben ettõl a fiútól ?
Mégiscsak inkább az lett volna a jó, hogyha elkísér engem a konferenciára. Akkor nem csak a menetidõ alatt lehetett volna alkalom szeretkezni vele, hanem a teljes kiküldetés alatt végig.
Hmmmmm. Triolus, ha hazajövök . . .
További Szextörténetek