A koleszi rém
Esténként, a sötétben megjelenik a nagy puncifaló. Prédára lesve motoz az ágyak közt, busa fejét minduntalan egy-egy takaró alá fúrja: szagot keres. A zsákmány lapul. Ám ha forró lélegzete egy áldozat ajkához elér, s az önkéntelenül is összerándul; annak sorsa megpecséltetett.
Az ajakrándulás alig észlelhetõ, de a puncifaló kifinomult érzékszerveinek éber figyelmét nem kerülheti el. A paplan alatti homályban ugyan szemének nem sok hasznát veszi, de orrát betölti az illatfelhõ, mely az apró mozdulatok hatására pöfékel elõ a mélybõl.
A puncifaló beméri áldozatának helyzetét, és támadásba lendül. Állkapcsát elõreszegezi, nyelvét kidugja szájából majd prédájába mélyeszti; többször meg is forgatja zsákmánya levében.
A punciállat húszperces elkeseredett küzdelem után hangos cuppanással kileheli a lelkét. A puncifaló a harctól csatakosan liheg. Miután kipihente magát, csámcsogás zaja hallatszik tompán a dunyha alól. Táplálkozik. A nedvet az utolsó cseppig, szürcsölve felszívja, néhányszor élvezettel elidõzve egy-egy ízletesebb kortynál.. A puncidög, bár még gõzölög, már rég kiszenvedett, merevgörcse lassan oldódik.
A puncifaló jóllakottan összezárja immár ragadós szájszervét, s elégedetten csusszantja ki sikamlós testét a takaró leple alól. Nagyot, lomhát puffan a padlón, majd -ahogy jött- el is tûnik szõrén-szálán az éjszaka sötétjében.
További Szextörténetek