Így lettem prosti


Azt hiszem kicsit gáz ez a történet, de muszáj kiadnom magamból. Sokat tépelõdtem rajta mostanában, így az a legjobb, ha leírok mindent. Így legalább én is újra végiggondolhatom, mert most kissé össze vagyok zavarodva.
Minden azzal kezdõdött, hogy kb. két hónapja mindkét lakótársam váratlanul elköltözött, és engem egyedül hagytak az albérletben. Egyikük a pasijával akart inkább összebútorozni, a másikat pedig a suliból tanácsolták el. Elég gyorsan történt és anyagilag nem voltam rá felkészülve. Egyedülálló, fiatal egyetemistaként amúgy is elõfordul, hogy nehéz hónapról-hónapra kijönni az ösztöndíjból, így pedig fõleg bajba kerültem. Nem sikerült azonnal új bérlõtársat találnom, és az a helyzet állt elõ, hogy nekem kellett volna egyedül kifizetnem az egész bérletdíjat plusz a rezsit.
Az elsõ hónapban még valahogy megoldottam, sikerült összespórolni a szükséges pénzt. De mivel nagy tartalékom nem volt, és így háromszor annyit emésztett volna fel a lakhatásom, mint elõtte, hamar gondot okozott a fizetés. Ebben a hónapban is negyedikéig kellett volna rendezni, mint mindig. Általában egy összegben szoktuk közösen, de ezúttal a múlt havi emelkedett költségek miatt már a saját részemet se tudtam kifizetni, nemhogy a fennmaradót. Elvégre ennem is kéne valamibõl, és sokmindenre kell a pénz, én pedig nem vagyok az az aszkéta típus.
Mikor hatodikán felhívott a lakás tulajdonosa, elég kellemetlenül éreztem magam. Égõ arccal vallottam be neki, hogy nem fog menni a fizetés, és kértem, hogy legyen megértõ. Bízom benne, hogy hamarosan újra lesz bérlõtársam, és akkor majd rendezzük az elmaradt részt is, mondtam neki, õ azonban csak nagyokat hallgatott a telefonba, és hümmögött. Gondoltam, hogy nem tetszik neki a dolog, és végülis nem tudtam csodálkozni ezen. Arra is számítottam, hogy esetleg dühös lesz, de a hangja nyugodt maradt azért. Végül abban egyeztünk meg, hogy majd valamikor felnéz, és személyesen megbeszéljük. Nem örültem ennek éppenséggel, gondoltam, hogy szemtõl-szembe még cikibb lesz mint telefonban, de nem volt mit tenni.
Találkoztam már azelõtt is személyesen a tulajjal, bár nem túl sokszor. Általában barátnõm utalta neki a pénzt, csak ritkán jött fel ellenõrizni, hogy minden rendben van-e. Középkorú, egészen jóképû, kedves pasinak tûnt, és a kedvességéhez ezúttal nagy reményeket fûztem. Mindig rendes volt velünk, de az is igaz, hogy sosem volt azelõtt probléma velünk, így nem tudtam, hogyan reagál ilyen esetben. Sajnos sokan csak az alkalomra várnak, hogy bunkózhassanak másokkal.
Talán ott rontottam el, hogy kicsíptem magam. Mikor rám telefonált, hogy mindjárt nálam lesz, eléggé az inamba szállt a bátorságom. Semmi más nem jutott eszembe hirtelen, mint hogy csinos leszek és próbálok majd jó benyomást tenni rá. Mint utólag kiderült, ez sikerült, talán túlságosan is.
Amint nagy mosolyt magamra erõltetve ajtót nyitottam neki, máris láttam, milyen érdeklõdõ tekintettel mér végig. Jópár pillanatig elidõzött a testem szemérmetlen mustrálásával, mielõtt megszólalt volna. Azt egybõl éreztem, hogy nem olyan férfi, akit könnyen zavarba lehet hozni. Magabiztos vigyorral köszöntött, én pedig beinvitáltam, elvégre tulajdonosként amúgy is bármikor joga van körülnézni kicsit.
– Attila vagyok, de ezt már biztos tudod – mutatkozott be, miközben bepillantott a konyhába.
– Nóri – feleltem gyorsan, és próbáltam elragadó lenni.
– Szóval probléma van a fizetéssel, Nóri? – kérdezte, de nem túl szigorúan. Barátságos mosoly kíséretében tekintett gyorsan körbe a lakásban. Úgy tûnt, jó kedve van. – Hû, milyen rend van itt – mondta, és elismerõen bólintott.
– Köszi, igyekszem mindenre vigyázni – feleltem. Persze azt nem akartam bevallani, hogy direkt az érkezése elõtt fél napig sikáltam a lakást és a bútorokat. – Hát igen, van egy kis probléma – hebegtem, lesütött szemmel.
– Aham, értem – állt meg elõttem végül. – Elõfordul az ilyesmi. És mégis, mennyit tudnál most adni?
– Nos… – kerestem a szavakat, miközben éreztem, hogy elpirulok, – jelen pillanatban sajnos semmit. Abszolút kifogytam a pénzbõl.
– Semmit? Hm-hm – ingatta a fejét, és felvonta a szemöldökét, ahogy szúrós szemmel rám nézett.
– De ígérem, hogy késõbb rendezni fogom, csak egy kis türelmet szeretnék kérni. Javában keresem az új lakótársakat. És ha találok végre, akkor megint minden úgy lesz, mint régen. Hiszen sosem történt azelõtt ilyesmi, tudod. Mindig idõben fizettünk – hadartam, kissé zavartan.
– Igen, igen – intett le. – Értem én. De neked is meg kell értened engem, Nóri. Puszta jótékonyságból nem fogom hagyni, hogy itt lakj teljesen ingyen. Voltak már azelõtt rossz tapasztalataim másokkal. Ráadásul egy ismerõsöm, családos ember, épp lakást keres, és akár ebben a hónapban be is költözne. Nagyszerû helyen volna ez neki itt a belvárosban, pár sarokra a munkahelyétõl.
Ezen kicsit ledöbbentem. Gondoltam, hogy esetleg kellemetlen lesz a szitu, de arra nem számítottam, hogy a kidobással fog fenyegetõzni. El is érte vele nálam a kívánt hatást, mert valóban megrémültem. Szeretek itt lakni, és nem olyan egyszerû új albérletet találni, fõleg pénz nélkül. Szinte mindenhol pár havi foglalót kérnek elõre.
– Hát… Hát én nem is tudom, mit mondjak – dadogtam, és úgy éreztem, menten elsüllyedek szégyenemben.
– Tudom, mit szeretnél mondani – lépett még közelebb. A szája sarkában csalafinta mosoly bújkált. – Legyek elnézõ és kedves, hagyjam hogy itt lakj, csupán a két szép szemedért.
Szinte gúnyosan nézett rám, én pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam.
– Elismerem, csinos lány vagy – folytatta, és megint végigmért. – De ez mégiscsak túlzás lenne, nem gondolod? – mosolygott magabiztosan.
– Én… én nem is gondoltam ilyesmire…
– Akkor? Mire gondoltál, hm?
– Csak… Csak arra, hogy… – kínlódtam, de folyton a szavamba vágott.
– Várjak? Legyek türelmes? És meddig, Nórika? Jövõ hónapban talán több pénzed lesz, mint most? Mégis, mibõl fizetnéd ki visszamenõleg, ha elmaradsz pár hónappal? – és hasonlókat mondott nekem egyre gunyorosabb hangon, miközben közvetlen közelrõl bámult az arcomba. Én már nem tudtam hová hátrálni, a falnál volt a hátam. Nem szoktam meg, hogy így viselkedjenek velem, ezért a kelleténél jobban is megilletõdtem. Attila persze érezte, hogy nyeregben van, el is nevette magát, aztán megsimogatta az arcomat és egy kicsit kedvesebb, vagyis kedveskedõbb hangot ütött meg. Elég lekezelõnek éreztem, de ebben a pillanatban nem tudtam végiggondolni, mi is történik. Megsimogatta az arcomat, és a hajamat kezdte piszkálgatni.
– Ugyan, ne ijedj meg azért ennyire. Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit. Talán tudsz adni valamit cserébe a türelmemért – súgta.
Nem is tudom már, pontosan mi történt ezek után. Valahogy kiesett pár pillanat és nem vagyok benne biztos, hogy magamtól térdeltem le, vagy õ nyomott le a vállamnál fogva. Sejtettem, hogy mit akar, de azt hiszem az utóbbi történt. Nem lett volna erõm kezdeményezni, még akkor se, ha tényleg akarom. Dehát én nem akartam, elõtte meg se fordult ilyesmi a fejemben, tényleg nem ezért öltöztem fel csinosan. Ahogy viszont ott állt elõttem, magabiztosan, kissé fenyegetõen, arrogánsan, és egyszersmind kedvesen simogatva az arcomat, magával ragadott az izgalom. Teljesen a hatása alá kerültem. Elvégre sármos pasi, szép barna bõrû, sötét hajú, elég szálkás, és bár sokkal idõsebb nálam, abban a pillanatban még ez is imponált. Ráadásul nem mertem ellenkezni. Ha lett volna idõm és lélekjelenlétem, hogy mindent végiggondoljak, valószínûleg nem megyek bele, de a helyzeti elõny nála volt, és mire rádöbbentem, mit is csinálok, már késõ volt. Elõvette a farkát a nadrágjából, ott duzzadt meg az orrom elõtt. Merev lett teljesen, mielõtt hozzáértem volna. A bõr hátracsúszott a nagy, amúgy elég formás és guszta makkjáról, és pontosan tudtam, mit vár tõlem. Felnéztem rá, láttam a szemében a várakozás izgalmát, és nem mertem kiábrándítani.
Sosem voltam prûd vagy finnyás, de nem szoktak komolytalan kalandjaim lenni. Éppen ezért magam is meglepõdtem, mikor bekaptam a farkát. Bár elõször csak óvatosan megnyalni készültem, ahogy kinyújtottam a nyelvem, máris betolta a végét a számba, és én nem húzódtam el. Nem is esett le, hogy gyakorlatilag ezt pénzért csinálom, azért, hogy a lakásban maradhassak.
– Hmm, ez az, Nórika – sóhajtott, és beletúrt a hajamba. Innentõl nem kellett különösebben biztatnia, elkezdtem szopni a farkát, és még igyekeztem is, hogy minél jobb legyen neki. Alapvetõen szeretem az orális játékokat, mindig szívesen csináltam az aktuális pasimnak, és eléggé fel is tud izgatni. Egy jó pasi elõtt térdelni, kiszolgálni, szopni a farkát… Nos, megvan annak a maga varázsa. Ismerve a vérmérsékletemet, nem is csodálom annyira, hogy magával ragadott a hév. Ráadásul közben folyamatosan beszélt hozzám, dicsérgetett és irányított, amit imádok.
– Ah, igen – nyögte elhaló hangon. – Nagyon ügyes vagy. Szopogasd szépen, látom hogy szereted. Most nyald végig… Úgy, ez az. Kapd be újra. Szívd. Ah… Jó kislány.
Ezalatt az arcomat és a hajamat simogatta, és mosolyogva nézett. Az ilyesmitõl rendszerint hamar átázik a bugyim, és ezúttal is így történt. Hazudnék tehát, ha azt mondanám, hogy kényszer alatt cselekedtem. A kedvében akartam járni, és örömmel töltött el, hogy milyen kemény és forró a farka a számban. Bõven folyt a nyálam, és odaadóan szoptam. Amikor pedig kicsit kivette a farkát a csillogó ajkaim közül, hogy megpaskolja vele az arcomat, teljesen elolvadtam.
Jó sokáig bírta. Nem néztem az órát közben, de húsz percig biztos tartott. Rendesen belezsibbadt a szám a szopó-szívó mozgásba. A vége felé néhányszor a tarkómnál fogva erõteljesen meghúzta a fejemet, és a torkomra nyomta a farkát. Nem szoktam ezt szeretni, de ebben a helyzetben vele még ez is izgató volt. Jól persze nem esett, kicsordult tõle a könnyem és picit fuldokoltam, de szívesen eltüntettem volna az egész farkát a számban. Csakhogy túl nagy volt, és hiába erõltettem, nem tudtam teljesen bekapni. Azért értékelte az igyekezetemet, mert izgatottan sóhajtott, ahányszor csak a torkomnak feszült a makkja, és én felnéztem rá csillogó szemekkel.
Ahogy közeledett a végéhez, egyre mocskosabb dolgokat mondott.
– Kis ribanc… Szeretsz szopni, ugye? Látom, hogy ízlik a fasz… Dédelgesd, szopogasd, ügyesen… Ez az, kicsim…
Teljesen elvörösödtem, egyszerre izgatott, és szégyeltem is magam közben. Megalázó volt, de egyszersmind csak még nagyobb izgalommal és mohósággal szoptam tõle. Ráadásul ezt látta is rajtam, és egyre inkább nyeregben érezte magát. Teljesen gátlástalanul szopatott le, én pedig hagytam magam.
Nem szólt semmit, mielõtt teleélvezte a számat, csak a farka lüktetésébõl sejtettem, hogy közel jár. Enyhén mozgott a csípõje, fogta a fejemet és használt, az utolsó lökésénél pedig újra a torkomig lenyomta a végét.
– Most, szívd erõsen, ez az… Ah… – nyögte, én pedig szót fogadtam. Végig intenzíven szoptam és szívtam, miközben a számba engedte az összes spermáját. Azt hiszem nagyot élvezett, mert rendesen kortyolni tudtam, annyi jött. Mivel akkor már rég voltam pasival, még ez is kifejezetten jól esett. Mocskos és izgató érzés volt lenyelni a gecijét, és vigyáztam is, hogy ne csurranjon ki az ajkaim közül.
Amíg a homlokát törölgetve lihegett és pihent kicsit, hogy magához térjen, szépen tisztára nyalogattam a farkát. Csókolgattam és gyengéden puszilgattam, amíg le nem lankadt, vigyázva, hogy ne érjek túl erõsen az érzékeny makkhoz.
Õt persze nem annyira hatotta meg ez az odaadás részemrõl. Amint visszanyerte a lélekjelenlétét, felöltözött, aztán lekezelõen megsimogatta a hajamat.
– Ügyes kislány. Nem csalódtam benned, Nórika. Látod, gondoltam hogy valamiféle egyességre jutunk.
Mosolygott, aztán elköszönt, és ott is hagyott engem az elõtérben térdelve. Mire felocsúdtam, már messze járt a lépcsõházban. Igazából csak ekkor döbbentem rá, hogy mit is tettem. Lehet, sõt valószínû, hogy családja is van, igen, mintha jeggyûrû lett volna a kezén. Ez semmiféle kapcsolatnak nem nevezhetõ, gyakorlatilag leszoptam a havi bérletidíj fejében. Beleszédültem ebbe, és szörnyû bûntudatot éreztem.
Napokig csak ezen járt az agyam, nehezen dolgoztam fel. Amikor a barátaimmal találkoztam utána, úgy éreztem, hogy látják rajtam. Örökké attól tartottam, hogy valamiképp kiderül, és mindenki megtudja.
De az élet ment tovább, és sikerült magam megnyugtatnom azzal, hogy nekem sem esett éppen rosszul. Esténként ezen fantáziálva és ezt továbbképzelve masztiztam, és mindannyiszor hihetetlenül felizgatott. Ráadásul egycsapásra a rezsi miatt sem kellett aggódnom, szóval nem mondhatnám, hogy éppenséggel kihasználtak.
Bár a legtöbb férfi szereti azt hinni, hogy ismeri a nõket – fõleg a barátnõjét -, azért ezt kevesen mondhatják el magukról. Nem túlzás azt állítani, hogy minden nõnek megvan a maga mocskos kis titka, amirõl senki nem tud. És amit még megbánni sem akar igazán. Azt hiszem, ez is a nõiesség érzetének egyik fontos része. Ráadásul az, hogy mi jó, és mi morálisan elfogadott, két nagyon különbözõ dolog.
Így hát csak sikerült túltennem magam a történteken, és kezdett minden jól alakulni. A következõ héten szereztem végre egy bérlõtársat, és kezdtek rendezõdni a dolgaim. Nem is lett volna semmi gond, azonban…
Egyik este egyedül voltam otthon, és csengettek. Nem vártam senkit, ezért meglepõdtem, de fõleg akkor gyökerezett földbe a lábam, amikor ajtót nyitva Attila magabiztos vigyorát pillantottam meg.
Elsõ alkalom után én komolyan megfogadtam, hogy soha többet. Ez is egy feltétele volt annak, hogy ne kelljen bûntudatot éreznem. Elvégre egyszer bárki hibázhat… De másodszorra már nehezen nevezhetõ hibának a dolog.
Nem várta meg, hogy behívjam, nem is igényelt ilyesmit. Szinte félretaszított az ajtóból, aztán besétált és a nappali felé vette az irányt. Leült az egyik fotelba, kényelmesen elhelyezkedett, én pedig láttam rajta, hogy mit akar.
Persze, elzavarhattam volna. A nagyképû, csökönyös rámenõsség csak egy dolog, ha felháborodva ribilliót csapok, úgyis elhúzza a csíkot. Bár lehet, hogy akkor másnap már költözhettem volna… Nem tudom, mi lett volna a jó megoldás. Könnyen lehet hogy nem az, amit végülis tettem. Hogy csak álltam ott szótlanul és megilletõdötten. Aztán hogy az elsõ biccentésére a lábai közé térdeltem, és elkezdtem elõvenni a farkát. Még csak noszogatnia sem kellett különösebben.
Hogy õszinte legyek, elgyengültem. Összefutott a nyál a számban, ahogy kitapogattam a csodás farok körvonalait, és remegett a kezem az izgalomtól, miközben elõhalásztam. Attila hátradõlve mosolygott, még élcelõdött is kicsit rajtam.
– Ne izgulj kicsim, biztos ügyes leszel. Hiányzott, ugye? Látom, hogy kívánod a faszt, kis ribi…
Ezek a megjegyzései egyszerre sértettek és izgattak. Egyfelõl a lelkembe gázolt, másfelõl mintha pont erre vágytam volna. Furcsa érzés volt. Az arcom égett, a szemébe se mertem nézni jóformán, de elcsöppent a nyálam, ahogy a farkára hajoltam, hogy végre bekapjam. Sosem volt rám jellemzõ, hogy ne tudtam volna parancsolni az ösztöneimnek, ez esetben viszont tökéletesen csõdöt mondtam. Pirulva, reszketve és rettenetesen szégyellve magam, de egyszersmind szokatlan kielégültséget érezve kezdtem játszani a farkával. Õ szemérmetlenül figyelte, amint csókolgatom és nyalogatom, aztán a hajamba túrva irányítani kezdte a fejemet. Megtámaszkodtam a csípõjén, és hagytam, hogy õ diktálja a tempót. Az elején sokáig lassan, érzékien kellett csinálnom, csak késõbb gyorsíthattam. Néha hagyta, hogy tartsak egy kis szünetet, közben simogatott – fõleg a farkával persze, – és végig beszélt hozzám. A szavai egyszerre voltak kedvesek és lekezelõek. Durván sosem beszélt velem, csak finoman alázott meg.
– Hmm, Nórika… Nagyon jó vagy te ebben. Szeretsz szopni, látom rajtad… Van idõnk, ne siess. Nyalogasd, úgy… Egyre inkább belejössz…
És ehhez hasonlók. Ezúttal arra is utasított, hogy vegyem le a felsõmet. Melltartó nem volt rajtam, mint otthon este általában, ezért már a vékony felsõn át is elég jól kirajzolódott a mellem alakja, de továbbra sem mertem ellenkezni, és szót fogadtam. Nem ért hozzá, csak nézte, ahogy mozog a mellem szopás közben, és éreztem hogy ettõl nagyobbakat sóhajt. A farka mondjuk keményebb már nem lehetett volna.
Csak a legvégén hagyta, hogy erõsen szívjam. Addigra már annyira fel voltam izgulva, hogy nagyokat nyögtem, miközben a számba élvezett, és a combjaimat összedörzsölve tekergettem a fenekemet. Nagyon kívántam a spermáját, örültem neki. Kéjes boldogsággal töltött el, hogy kiszophattam a farkából, hogy nekem élvezett el. Rá kellett jönnöm, hogy még én se ismertem magamat azelõtt teljesen… Ha akkor meg akar dugni, biztosan nem tudok ellenállni neki. Valószínûleg azt tesz velem, amit csak akar.
Aztán döbbenten figyeltem, ahogy az ágyra dob két húszezrest, komótosan felöltözik, és mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva elsétál. Térdelve néztem, amint becsukódik mögötte a bejárati ajtó, és belém égett az önelégült vigyor, amivel elköszönt tõlem. Hát, legalább nem nézett olcsó kurvának. Legalábbis azt hiszem, de igazából fogalmam sincs, mi manapság az irányadó tarifa.
Ezek után már sokkal nehezebb volt megmagyaráznom magamnak, mi miért történt. És persze még nehezebb feloldoznom magam. Alapvetõen nem a pénzért csináltam, bár az is jól jött, az igaz. Kóválygott a fejem, miközben eltettem a tárcámba, aztán szinte egész este masztiztam, és akkorát élveztem, mint még soha.
Próbáltam ismét elhatározni, hogy soha többet, de az sem tartott sokáig. Azóta még kétszer találkoztunk. Egyszer vasárnap reggel ugrott fel még munka elõtt, utána pedig szerdán telefonált, hogy menjek le, a parkolóban vár az autójában. Mindkét alkalommal engedelmeskedtem, és behódoltam az akaratának, és mindkétszer fizetett is.
Úgy tûnik, belekeveredtem egy olyan dologba, amibõl nagyon nehéz lesz önerõbõl kimásznom, és még azt sem tudom, tényleg akarom-e. De az önképembe meg nem igazán fér bele, hogy kurva legyek. Nagyon paradox érzés, és fogalmam sincs, mit csináljak… Gyûlölöm magam emiatt, de élvezem és izgat, és minden este a hívását várom. Nem látom már objektíven, mi is történik valójában. Tényleg ennyire rossz ez, és indokolt bûntudatot éreznem? Vagy miért ne, amíg nincs senkim, és a pénz is jól jön a tanulás mellett?…
További Szextörténetek