Kutyaszex, állatos szex


Elõször magam simogattam, kényeztettem a testem. Izgatott ujjaim érdeklõdve fedezték fel rejtett titkait, majd egyszer a gyönyör is megérkezett. A szirmaimat 17 évesen nyitottam ki egy fiúnak, mert nagyon akartam. Sõt, végtelenül akartam. Teljes extázisban éltem meg a csókjait, a behatolást, és kéjre éhesen merültem el az ölelésében.

A fiúk szeretik a testemet, pedig nem vagyok egy bombázó. Kicsit kövérkés az alkatom, de azt mondják jól áll nekem az a pár plusz kiló. Hegyes melleim még most is olyan alakúak, mint tini koromban, ezért mindenkit megõrjítenek. Én pedig, ha vágyat látok a szemekben meg is ragadok minden kínálkozó alkalmat a gyönyörre.

Amikor tapasztaltabb lettem, már tettem is azért, hogy kívánjanak. Egy szûk póló, egy kacsintás, egy kis lábdörgölõzés hamar megtette a hatását. Már azt hittem mindent tudok az érzékiségemrõl, ám amikor Melanieval találkoztam, minden megváltozott.

Azon a nyáron egy hetet töltöttem el nála, egy isten háta mögötti tanyán, és még most is beleborzongok, ahogy felidézem az elsõ találkozásunkat…

Ahogy kezet fogunk, villámcsapásként tör rám valami megmagyarázhatatlanul elemi vágy. Megszédülök. Dadogva nézem Melanie telt ajkait. A szemeibõl olyan érzéki fény sugárzik, amilyet még sohasem láttam, nõ jelenlétében még sohasem éreztem. Valami megmagyarázhatatlanul bizsergetõ tûz költözött belém az ujjain keresztül, örökre belém oltva érzéki lényét.

Melanie a harmincas évei végén járt. Tisztán látom magam elõtt még most is lenge ruháját, amin átsejlik kerek csípõje, azok az édes-hatalmas mellei pedig minden mozdulatára hullámzani kezdenek, és gyakran ki akarnak türemkedni mély kivágású felsõjén. De õ nem törõdik ezzel, irigylésre méltó természetességgel viseli a testét, és ez a természetesség átsugárzik egész személyiségén. Annyira benne van hangos nevetésében, járásában, sõt még a lélegzetvételében is, hogy amikor a közelében lehettem, úgy éreztem, nincs semmi ezen a világon, amit ne tehetnék meg.

A tanyán nem volt vendégszoba.

Aranyos mosollyal mondja, hogy nagy, kétszemélyes ágyát szívesen megosztja velem, vagy kint is aludhatok a pajta felsõ szintjén. Én dobbanó szívvel mutatok a nagy ágyra, és újra érzem az izgató bizsergést, ami az elsõ pillanatban rám tört.

Fülledt az este. Nyugovóra térünk, és a sötétben olyan hõhullám szakad rám, hogy nem tudok elaludni. Ám a meleg ellenére tisztában vagyok vele: a rendkívüli nõ közelsége okozza izgatottságomat. Az ágy széles, Melanie teste távolabb, mégis szinte égetõ tûzzel sugározza felém hívogató illatait, majd amikor egyenletes szuszogás hallatszik felõle, tenyeremet a szeméremdombomhoz szorítom. Vágyam még magasabbra csap, azt kívánom, bárcsak hozzá simulhatnék puha bõréhez. Ujjaim önkéntelenül találják meg titokrésemet, lassú mozdulatokkal el is indulnak, de agyam megálljt parancsol, nem akarom, hogy Melanie felébredjen.

Már bánom, hogy nem a pajtát választottam, ott legalább kielégíthetném magam, õrjítõ vágyamat. Sokáig forgolódok, kínomban közelebb húzódom hozzá, és mintegy véletlenül, combomat az övéhez tolom.

Még ma is érzem, ahogy a hálóingen keresztül is égetett, fullasztó rohamokban ömlött szét bennem, semmi máshoz nem hasonlítható vonzereje, de végül mégis lecsillapodtam annyira, hogy elszenderedjek. Torz arcú banyákkal álmodtam, akik száradt ajkukon kéjes vigyorral fogdosták testemet, és kétágú kígyónyelvükkel a combjaim közé akartak nyalni. Undorral védekeztem, próbáltam eltolni szikkadt arcaikat, miközben nedves résem mást akart, összeszorított lábaim között éreztem, meg szeretne nyílni. Ekkor teljesen meztelen, izmos férfitest jelent meg mellettem, és ágaskodó férfiassága kétséget sem hagyott szándékai felõl. Mint egy mentõövet, úgy ragadtam meg kemény szerszámát, ám az álom váratlanul megszakadt.

Csatakosan, verejtékben fürödve ébredek, ujjaim csak a takaró redõit markolják erõsen. A telihold fénye besüt az ablakon, világossága Melanie testét simogatja mellettem. Súroló sugarai széles csípõvonalat rajzolnak ki, majd ahogy a szemem hozzászokik a kékes világossághoz, oldalt fordulok, és közvetlenül az arcom elõtt egy nagyudvarú mellbimbó duzzadt bíborszínét pillantom meg. Melanie az oldalán fekszik, kisimult arccal szundít, s kivágott hálóingén kibuggyant keble minden lélegzetvételére megmozdul.

A szívem nagyot dobbant, nem tudtam ellenállni. Bal kezemet óvatosan alá csúsztattam. Melanie mélyet lélegzett, már azt gondoltam felébred, de édesen aludt tovább. A kezem újra elindult érzéki útján, egészen addig, amíg puha emlõje teljesen belesimult a tenyerembe. Rettentõ izgalmas volt. Egy pillanatig koszosnak és romlottnak éreztem magam, de Melanie testének tiszta illata áradó folyóként mosta el minden aggályomat. Mintha gát szakadt volna fel, csak a felszabadult öröm tüze lobogott bennem, ujjongtam magamban, és jobb mutatóujjamat a számba kellett dugnom, nehogy felsikkantsak.

Majd jött a bizonytalanság. Mi van, ha Melanie nem vonzódik hozzám? Õrült vagyok, hiszen semmit sem tudok róla! Nem moccantam sokáig, minél hosszabbra akartam nyújtani a pillanatot, az elsõ érintés varázsát. Még nem árulhatom el magam, tudnom kell, hogy az õ ajkai ugyanúgy szomjaznak-e rám, mint én az õ érintésére.

Nem emlékszem, mikor tört rám az álom, olyan szelíden elringatott, pedig ahogy vadul dobogó szívvel fogtam Melanie keblét, nem is gondoltam, hogy izgatottságomban elszenderedek.

A reggeli fény elvakított, s ahogy kinyíltak szemeim, nagy csodálkozásomra hálótársamnak csak levetett hálóingét találtam az ágyon. Õ már a konyhában tüsténkedett, majd felhõtlen nevetéssel vert ki a takaró alól, amikor látta, hogy ébren vagyok. Agyamban az járt, vajon a kezem a mellei között volt ébredésekor is? Nem mertem a szemébe nézni, de a reggeli alatt újra rám tört a vad felszabadultság érzése, ahogy hallgattam csacsogását, nézem ajkai és arca õszinte játékát, és lelki szemeim elõtt újra rózsaszín mellbimbója lebegett.

Mint kislányok, úgy szaladtunk a réten, bolondoztunk a patak vizében, a simogató melegben, és az elsõ nap hamar telt. Melanie ellátta a tyúkokat, kacsákat, együtt örültünk a cseperedõ madárcsemetéknek, kacagtunk botladozó lépteiken, de mégsem kerültem hozzá közelebb. Nem adta jelét vonzódásnak. A férfiaknál alkalmazott csábos pillantásaim rendre elsiklottak mélytüzû szembogarai mellett, és csak a kutyájától, Fülestõl kaptam némi dörgölõzést. Az állat többször is furcsán szagolgatott, és tolakodva simult lábaimhoz.

Délután Melanie elkezdett egy nagy vödör babot fejteni a konyhában, én pedig sétálni indultam a tanyán. Aznap, ha behunytam a szemem, az éjszaka történtek mindig megjelentek elõttem, és a combjaimon mindannyiszor bizsergés kúszott felfelé. Már jó ideje minden nap kellett felfûtött vágyamnak valami élvezet, amit itt nélkülöznöm kellett, ezért indultam valami eldugott helyet keresni, ahol vérem dübörgését lecsillapíthatom.

Egyszerre ott magasodik elõttem a pajta. Melanie azt mondta, ott is aludhatok, tehát biztosan van benne egy kényelmes fekhely. Gondolataimban nem is csalatkoztam, az emeleten matracokkal borított fapadló fogadott.

Megnyugodva nyúlok el az egyiken, s a vágy a kielégülés után egyre sürgetõbb. Ám az idegen hely bizonytalanná tesz. Kezeim ráérõsen indulnak meg, majd ahogy becsukom szemem, türelmetlenül szántják végig forrósodó testemet. Lassan megnyugodok. Ujjbegyeim hegyes melleimen csúszkálnak, mire vérrel telt bimbóim megkeményednek, ezalatt másik kezemmel a szoknyámat és a bugyimat rángatom le egyszerre. Friss szénaillat száll a langyos levegõben, én pedig izzadtságban fürödve dörzsölöm barlangom bejáratát. Kéjnedveim rohanva indulnak sikamlós útjukra, hogy teljesen benedvesítsék titkos alagutam falát, amikor valami zajt hallok.

Pilláim kinyílnak, és a félhomályban két villogó szemet pillantok meg.

Olyan ijedelem szorítja össze felajzott lelkemet, amit kislány koromban éreztem a mamám pincéjében. De a rémület azonnal el is múlik, mert a két szemhez tartozó test is elõbukkan. Füles az.

Termetes kutya, rövid szõrrel, a szórt fényben világos foltok csillannak izmos lábain. A délutáni melegtõl õ is ide húzódott. Mérges lettem, amiért megzavartak, de aztán arra gondolok, csak egy állat, és folytatom a játékot megduzzadt szeméremajkaimmal. Becsukott szemmel hallom Füles szagolgatását, de nem törõdök vele. Benedvesedett résemen sikkanva csúszik be az ujjam, amikor valami forró és érdes fut át a csiklómon.

Akkor és ott elakadt a lélegzetem is, olyan kéjhullám ért el. Tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy a kutya határozott nyelvcsapásokkal nyalja legérzékenyebb pontomat. Aztán újra, majd megint…

Minden nyalására erõsebb és erõsebb remegés futott át rajtam, ám megdöbbenésem gyõzött az ösztöneim felett, hevesen összezártam verejtéktõl csatakos combjaimat.

Füles izgatottan körözött, mialatt én ingerülten húztam fel térdeimet. A kutya azonban nem tágított, mellsõ lábai térdemre nehezedtek, gerince ívben feszült, barnás szõrrel borított alteste lökdösni kezdett. Bal combomon melegséget éreztem, és odapillantva megláttam Füles bíborvörösen lüktetõ farkát.

Azelõtt sohasem volt ilyen élményem.

Kíváncsiságom elnyomta undoromat, izgalommal figyeltem a vöröslõ rúd eres felületét. Egészen más volt, mint egy férfié, és a látványa - talán éppen ezért - mégis izgalmat keltett bennem. A húzgálható bõr hiánya tûnt fel elõször, majd elkeskenyedõ vége szúrt szemet, de leginkább a tövénél kidomborodó gömb döbbentett meg. Karnyújtásnyira volt tõlem a nemi szerv, közelrõl igen méretesnek tûnt, bár talán vékonyabb volt, mint egy férfiszerszám, de a kidomborodó résznél iszonyú vastag.

Megint csatakos a bugyim, ahogy visszagondolok rá: mintegy álomból ébredve nézem, milyen hatalmas ez a kutya. Izmai megfeszülnek, gerincét behomorítja és a legbizarrabb az, ahogy kõkeményen bökdösi a lábamat, vöröslõ szerszámával. Ártatlan szemei szelíden fénylenek, izgatottan liheg az arcomba, de rajtam elhatalmasodik a pánik.

- Menj innen, te állat! – kiáltok rá, kezemmel arrébb lököm a fejét, és megfordulva, eldobott bugyimat kezdem keresgélni.

Füles azonban nem ért a hanghordozásomból, ráadásul elkövetem azt a hibát, hogy keresgélés közben négykézlábra ereszkedek, így arra eszmélek, hogy a kutya a hátamra nehezedik, és kõkemény farka a csupasz fenekem körül szurkál.

Állat! Visszhangoznak fejemben elõzõ szavaim. Egy állat akar meghágni! Erre a gondolatra vad izgalom söpör végig rajtam, el sem hiszem, hogy ez velem történik meg. A kutya leugrik rólam, de hátul azonnal megérzem nedves nyelvét. Az agyam tiltakozik, élvezettõl elgyengült lábaim azonban sehogyan sem engedelmeskednek akaratomnak, és a következõ pillanatban a tiltakozást az elragadtatás hullámai sodorják el. Nagy érdes nyelv szántja mélyen gyönyörkelyhemet, mire önkéntelenül is, kéjesen kidomborítom hátsómat.

Emlékszem, szinte elborítottak az örömérzések, kábultan hajoltam karjaimra, olyan pózban, mintha ágyúlövést várnék. Már nem érdekelt semmi, csak az élvezet, amit ajándékba kapok. Ködében eltûnt a világ, egyedül az állat és én léteztünk a sötét pajtasarokban, ahol csukott szemeim alatt vad fények villóztak az örömtõl. A világ hamuvá csendesedett, ziháló lélegzetvételem hallatszott csak, és örömadóm lihegése mohón felelt rá. Csak egy érzõ lényt láttam, aki élvezettel merül el egy másik lényben, gátlások nélkül. Most én is ilyen szerettem volna lenni. Õrülten akartam! Nem gondolni semmiféle akadályra vagy félelemre, és eszeveszett felajzottságomban édes fátyol telepedett agyamra. Úgy éreztem, már nincs testem, csak a csiklóm létezik, súlytalanul lebegek a rám törõ érzések hálójában.

Aztán az események irányíthatatlanná váltak…

Újabb nyomásra ocsúdok fel. Ekkor veszem észre, hogy a kutya ismét a hátamra telepedett, forró szerszáma tolakodik combjaim közé. Nagyon közel járt a céljához, s már tudtam, következõ döfése be fog találni. Remegve várakozok, már nincs bennem ellenállás, egyedül mohó vágyat érzek, ami elhatalmasodik rajtam féktelen erõvel. Nincs visszaút, mintha mély kútba esnék, a sötét körülölel. Füles mancsai oldalról szorítanak, teljes súlyával a hátamra nehezedik, lihegését a tarkómon érzem.

Nehéz szavakba öntenem akkori érzéseim…

A furcsa ölelés bolondul felizgat. A bõrömön érzem Füles rohanó vérét, simogatóan puha szõrét, mellsõ lábai úgy szorítanak, hogy ha akarnám, akkor sem szabadulhatnék már. A kiszolgáltatottság érzése újabb lökést ad tetõfokára hágott izgalmamnak, de az igazi lökést hátulról kapom meg.

Füles belém hatol. Minden finomkodás nélkül, keményen és visszavonhatatlanul.

Leírhatatlan érzés borít el. Faltörõ kosként döfköd szaporán, minden lökésre mélyebbre siklik bennem. Csatakos lyukam puha alagútja éhesen tárul fel, aztán váratlanul éles fájdalom. Sikoltva tör rám a félelem, hogy megsérülök, de csak egy pillanatig, heves extázisomból nem tud tartósan kizökkenteni. Sõt, ahogy elsimul a fájdalom, minden eddiginél erõsebb öröm tör rám. Ráébredek, teljesen befogadtam Fülest. Mindenestõl elnyeltem! Olyan észvesztõ a bensõmet teljesen kitöltõ feszítõ érzés, hogy újra sikkantanom kell, de ez már nem a fájdalom hangja, hanem maga a kéjes öröm.

Térdeim megroggyannak, de a kutya erõsen húz magához, pedig kidudorodó farka töve nem is engedné, hogy kicsússzon belõlem. Fejét a vállamra helyezve szorítja felsõtestemet, s szorításánál csak lyukam bejárata zárul erõsebben össze a vastag farok mögött. Totálisan kitölt belül. Ahogy mozog bennem, gyönyörhullámok sora indul meg a gerincemtõl a fejem búbjáig, közben felmerül bennem, hogy hiába mondanám neki: Lassabban, gyorsabban, erõsebben! Úgysem engedelmeskedne. Ez „állatias” szex, de igazából!

Az izgalom viharos hulláma szélsebesen fut agyamon keresztül.

A kutya irányít, én csak aléltan térdelek alatta. Hátsó lábai nekem feszülnek, míg a mellsõkkel hevesebben szorít, majd amikor beindul, nagyon gyorsan mozog. Lelógó heréi a csiklómnak verõdnek, édes cuppanásokat hallok hátulról. Érzem erejét, testem rázkódik szapora lökéseitõl, de a vad iramnak hamar vége. Füles lihegve lelassul, vértõl duzzadó vesszeje mélyen bennem lüktet…

Ezután azonban sehogy sem akart elernyedni. Ugyanolyan keményen feszített, s én majdnem elolvadtam, olyan jó volt. Lassan mozogni kezdtem elõre-hátra, a kutya még mindig kõkeményen bennem, teste a hátamon. Az õrületbe kergetett, nem akartam, hogy vége legyen.

Egyik kezemmel hátranyúlok, vadul megragadom a mellsõ lábát, nehogy kicsusszanjon belõlem, a másikkal pedig a szemérmemet szorítom. Piciket himbálom magam, ujjaim éhesen dörzsölik csiklóm, még a nyál is kicsordul a számon önkívületemben. Hangos nyögések szakadnak fel a torkomból, mire megérkezik a gyönyör. Egy vulkán erejével robban testem mélyébe - alig kell simogatnom magam -, mire hörögve kiáltok artikulátlan hangokat a félhomályba.

Nem tudom meddig tarthatott, hosszú pillanatokra elvesztettem az idõérzékemet, úgy élveztem el. Egész testem reszketett, mialatt hüvelyem összeszorult. Erõsen szívta Füles dárdáját, s kéjes rángásaira a kutya újra beindult.

Lankadó végtagokkal, kimerülten térdeltem a szénaillatú padlás fülledt levegõjében, és reszketve az örömtõl, nyöszörögve merültem el ismét, a szaporán döfködõ kutya szorításában.

Egyszerûen nem tudom felidézni, mit csináltam késõbb, a délután hátralevõ részében. Annyira a rendkívüli élmény hatása alá kerültem, és csak az ijedtségre emlékszem, ami rám tört késõbb, Melanieval beszélgetvén, amikor megjelent a közelünkben Füles. Attól tartottam, azonnal rám ugrik, még a combjaimat is összeszorítottam, de a kutya csak a szokásos, „simogass meg gazdim” játékot játszotta, és farkcsóválva távozott.

Az este örömünnep. A nagy diófa alatt ülünk a patakparton, s Melanie nevet, csacsog, mégsem tudja elterelni gondolataimat mocskos kalandomról. Ahogy nézem tiszta szemeit, nagyon nyomorultul érzem magam. Állat vagyok. Vajon mi mindent tennék még meg a gyönyörért? Szemem sarkából könnycsepp csordul, Melanie elhallgat.

- Ó, kedvesem! Mi bánt? – térdelt elém, s anyáskodva simogatta arcom.

- Úgy szégyellem magam! – fakadtam ki.

Értetlenség csillant szép arcán. A falevelek halkan zizegtek a szélben, de kitörõ zokogásom elnyomta hangjukat. Melanie látta, a fojtogató sírástól nem tudok beszélni. Halkan csitítgatott, és fejemet a vállára hajtotta.

Mint fuldokló, amikor végre levegõt vehet, úgy hatott rám a mozdulat. Bódultan ittam illatát, bõre selyméhez ért arcom, s karjaimmal szorosan átfontam derekát, hegyes melleim az övéihez nyomódtak. Ahogy vállam rázkódása csillapodott, két kezébe fogta arcomat, ujjaival törölgette könnyeimet, és elõrehajolva közelrõl bepillanthattam csodálatosan izgalmas keblei közé.

Nézte, miként bámulom, majd epedõ tekintetem látva, tengerkék szemeiben megértés csillant. Szánakozva, de szeretettel mondta:

- Ezért nem kell szégyellned magad, a vágyad csak a tiéd. Nem kell senki ítélete vagy jóváhagyása hozzá. Ami jólesik, azt megteheted.

A pillantásomat kereste, de én nem mertem a szemeibe nézni elõször. Aztán szavai eljutottak a tudatomig, és rájöttem, mennyire igaza van. Arcunk közel volt, lélegzetem felgyorsult, ráemeltem tekintetem, pillantása visszaragyogott rám, de nem moccant, várt.

Újabb kétely ágaskodott bennem. Õ nem akarja! Hosszú pillanatok teltek el, míg mélyen egymásba fúródott tekintettel néztük a szemeinkben gyúló lángot, de akkor már minden eldõlt. Tudtam, a mámoros szakadék elõttünk van, és mi bele fogunk zuhanni.

Én mozdulok elsõnek, õ mintha csak erre várna, pilláit lecsukja, nedvesen résnyire nyílik szája. Ajkam az övéhez ér, és azonnal olyan érzés fog el, mintha összeforrasztottak volna vele. Édes. Puha. Bizsergõ… jutnak eszembe mindenféle szavak, de aztán elködösödõ agyamban, már gondolatok sincsenek, úgy olvadok érintésében. Megállt az idõ? Bárcsak örökké tartana! A nyelvem tapogatózva siklik át szájába, õ megadóan megnyílik, mintha kíváncsian várná, mi következik ezután, majd hirtelen belobban a tûz, s Melanie nyelve életre kel.

A testünk közötti távolság hirtelen válik semmivé, ahogy átöleljük egymást. Szenvedélyesen kezdünk csókolózni, érzékeinket felcsigázza a vágy tüze, hevesen préselõdnek össze ajkaink és melleink. Aztán levegõért kapkodva szabadulunk meg ruhadarabjainktól. Még térdelve húzom le a felsõmet, de Melanie feláll, úgy bújtatja át fején a vállpántját, majd lassan húzódik combjain a ruha, s meglátom asszonyos csípõjét, elkeskenyedõ derekát. Mint tökéletes körte, magasodik fölém.

Istennõ, jut eszembe, és a lemenõ nap fényében tényleg földöntúli fényben fürdik teste. Az alkonyati világosság izzó vörössel rajzolja körül alakját, dús combjai között a nap sugarai vakítják szememet. Az ellenfényben ködösen látom, ahogy szemérme a bugyiján keresztül domborodik, rajta mély bevágás. De a fehér alsónemû eltûnik bódult tekintetem elõl, és helyét lengedezõ mellei foglalják el, mert lehajolva, vállamat finoman fogva hátradönt.

A fûszálak csiklandoznak, õ csilingelõ hangon nevet, de én csak fekszem, mint akit elbûvöltek. Aztán elmosolyodok, kezeim átfogják meztelen derekát, határozottan húzom magam felé. Mellei édes teherként nehezednek hasamra, lassan, finoman siklanak izzadt bõrömön.

Mióta elõször megláttam, errõl álmodok! Új utakat törve, vágtató folyóként hasít belém bizsergetõ érzékisége, ölembe lángoló tûzfészket varázsol forrón puha bõre. Duzzadt mellbimbóink játékosan csatáznak egymással, nyögve ragadom meg lelógó kebleit, ajkaim felé húzom, mire Melanie sóhajtva fekszik rám, felsõteste észrevehetõen remeg. Az arcomat lágy satuba fogják édes halmai, közben a csípõje hullámzó mozgással dörzsöli hasamat.

Kezeim markolnak, ajkaim szívnak és harapnak, levegõt sem kapok a puha dombok között, amikor Melanie megkönyörül rajtam, kicsit felemelkedik. Éhesen kapok utána, elnyelem hatalmas bimbóudvarát, nyelvem mohón köröz, mély sóhaja jelzi, ahogy ajkaim kemény mellbimbóin összezárulnak.

- Micsoda hihetetlen pillanat! - lobban belém a kósza gondolat.

Már érzem a hasamon, hogy Melanie ágyéka nedvességben úszik. Könyöke a fûben, vállait hevesen megrázza. Táncoló melle szabadulni próbál, de én erõsen szívom. Fejemet jobbra, balra mozgatva, rózsabimbóit sikamlós szorításban tartva nézem vonagló puhaságát, de Melanie megemelkedik. Keble cuppanva húzódik ki a számból, s ajkaimat hörgõ sóhaj hagyja el.

Csillogó szemekkel néz rám, újra csókolózunk, majd lentebb csúszik, és érzem, ahogy hegyes mellem teljesen elmerül puha szája szorításában. Felváltva játszik velük, nyelve az õrületbe kerget, a testem már ívben feszül, kezeim a hajába túrnak, aztán amikor izgalomtól lüktetõ ölem közelébe ér, felemelem fejét.

- Várj! Hadd mossam meg – suttogom szemérmes mosollyal, s szemem elõtt felködlik a kutya vöröslõ szerszáma, ahogy lüktetve belém élvez.

Még mindig mocskosnak éreztem magam. Félve néztem Melanie ragyogó szemeibe, és tudtam, õszintesége fel fog oldozni szennyes kéjem alól, puha csókjai megtisztítanak majd, s feledtetik tisztátlan tettemet, hogy csak az elsöprõ gyönyör emléke maradjon meg bennem.

Gyorsan húztam le bugyimat, majd a hûs patak vizébe guggoltam, Melanie azonban megfogta kezemet, finoman félretolta, és õ kezdte el mosni titkos kelyhemet. Mindenem feszült és remegett, amint gyöngéd ujjai érzékien végigszántottak szeméremrésemben, gerincemen édes borzongás futott végig, közben olyan erõsen haraptam ajkamba, hogy belefájdult. Aztán Melanie játékosan a melleimre fröcskölt, én pedig nevetve húztam magamhoz, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten a vízbe merültünk. Bohó sikolyaink egészen az alkonyati felhõk közé szálltak, de mi nem törõdtünk semmivel, önfeledten pancsoltunk a patakban.

Feledtem minden emlékemet, üres aggyal, csak a vizesen sikamlós nõi testet láttam magam elõtt, buja vonalai megrészegítettek. Már azt sem tudom, hogy került le Melanieról a bugyi, csupán a feneke és combja közötti hajlat látványa van elõttem, ahogy kezeimmel markolom a bõrét.

A fûben térdelek. Õ háttal elõttem áll. Arcomhoz közel széles tompora. Fogam a húsát harapja, ujjam a combjai között keresgél, bõrünkrõl víz csorog, de ahogy szenvedélyünk tüze felhevíti testünk, pára gõze ködösíti amúgy is fátyolos szemünk.

A zöldbe omlunk le. Finom ujjacskák cirógatnak a kéjek nedves völgyében, türelmetlenül, egyre beljebb hatolva. Víztõl síkos bõrünk önkívületben vergõdik egymáson, ziháló lélegzetünk és csatakos testünk cuppanásainál csak ajkunk vad tánca okoz nagyobb örömet. Vonaglok és remegek, a vágy tüze égeti minden porcikámat, szinte látom, ahogy nedves kelyhem megnyílik, bíborpuha alagútja kényeztetésért kiált.

És Melanie… a csodálatos Melanie érzi ezt.

Hallja szapora légzésemet, elfúló sóhajaimat, és váratlanul belém olvad forró nyelve. Már nem érzem a víz hûs borzongását, egész testem lángokban ég, a legforróbb azonban az ölem rejteke, ahol érzéki szája olyan játékot játszik, hogy az elragadtatástól sikongani kezdek.

Ellenállhatatlanul szívja duzzadt szeméremdombomat, nyelve megtalálja kéjnedvektõl lucskos lyukamat, tõrként döfködi, minden mozdulatával újabb csúcsokba ragad, és én csak mohó tekintettel falom a látványt, ahogy telt ajkai rátapadnak ölemre, mert örömöm minden pillanatát az agyamba akarom égetni.

De Melanie… a csodálatos Melanie, ördöngõs játékot ûz velem, csiklómra csak néha talál rá, mintegy véletlenül, ám én tudom, készakarva halad lassan. Megvárja, amíg titkos bejáratom minden sejtje olyan érzékennyé válik, hogy szinte önálló életre kel, mintha valahol a magasban lebegnék, magamon kívül. Hüvelyem izmaival a nyelvét akarom fogságba ejteni, medencém rángásaival csiklómat dörzsölném ajkaihoz, de õ cseppekben adagolja a kéjt, mintha hangszer lennék, úgy játszik velem.

Aztán egyszer csak nem bírom tovább, a cseppek folyóvá dagadnak, és mindent elsöprõ erõvel, viharosan tör rám a gyönyör. Ujjaimmal olyan görcsösen szorítom az édes Melanie fejét ölemhez, mintha soha nem akarnám elengedni. Az öröm hullámai lassan csituló erõvel csapkodnak, a testem együtt hullámzik velük, önkéntelen rángásokba kezd, és annyira, de annyira forrónak érzem bensõmet, hogy azt hiszem szétolvadok.

Kapkodva veszem a levegõt, mikor magamhoz térek, akkor látom csak, hogy Melanie fejét még mindig vadul szorítom combjaimmal. Õ fátyolos szemekkel mered rám, és cirógató ujjai lágyan simítják el a gyönyör hullámait.

Nincsenek szavak. Már teljesen elnyelte õket valami õsi, ösztönös erõ, amely hatalmasabb mindennél. Ez az erõ húzza kezeimet Melanie felé, követem csábos pillantását, amellyel hátat fordít nekem, s négykézlábra állva, fenekét a magasba tolja. A lemenõ nap sugarai aranyra festik összezárt combjai között domborodó rését. Feneke izgalmas halmai közé fúrom arcomat, két kézzel markolom húsos combjait, szájam szomjasan nyeli, nyelvem türelmetlenül kutatja kilógó szeméremajkait. Élvezettel szopogatom bíbor ajtaját, orrom mohón falja illatát.

Hirtelen ötlettel megkeményedett bimbómat illesztem résébe, s hegyes mellem félig elmerül benne. Nyögésébõl tudom, mennyire jól esik neki, de combjait még szét is nyitja, hogy minél beljebb hatolhassak. Mögötte térdelve, szeméremajkait ujjammal kihúzva nyomulok, és õ lassú hintázásba kezd hátsójával, mellei súlyosan lengedeznek. Így összetapadva ringunk csendesen, míg ajkaim újra szomjasak nem lesznek. Mellem finoman kicsusszan belõle, tág lyuka titokzatosan tátong szemem elõtt, de én határozottan letolom medencéjét a földre, mire õ megfordul, és szélesre tárja ölét.

Puha alagútjának bejárata hívogatóan feltárul, szeméremajkai széles virágsziromként vonzzák tekintetemet, de én vissza akarom adni a gyönyört, amit tõle kaptam. Nem sietek sikamlós nyelvemmel elmerülni benne, újra keblemet illesztem hozzá, szorosan hozzásimulok, és ajkaim közben rátalálnak hatalmas mellbimbóira. Lábaival átfogja derekam, kezei odaadóan emelik telt emlõit arcomhoz, és én nem maradok adósa. Erõsen szívom, majd engedem kicsúszni számon õket, ám ezalatt nyelvem gyorsan jár, csukott szempillái alatt is látom, milyen öröm járja át testét. Két mellét összepréselve nyomja a számba, egyszerre mindkettõt nyalogatom, ajkaim nedvesen tapadnak rájuk, majd amikor medencéje vad táncba kezd alattam, csak akkor markolom meg izzadságtól síkos bõrét, nyelvem csak akkor tapad éhes résére. Nem sok kell neki, teste hatalmas ívben megfeszül, óriási sóhajjal kiáltja az égre örömét, és én feledhetetlen csókban összeforrva vele, teste remegésén érzem, ahogy elborítja a gyönyör.

Erre egész életemben emlékezni fogok. Arra, ahogy fekszünk, pihegve szunnyad keblünk, lassan csendül vérünk moraja, és szívünkbe örökre beleivódik ez a csodálatos élmény, amit egyedül mi adhattunk egymásnak, egyszer, és megismételhetetlenül…
További Szextörténetek