Köszönöm a desszertet
Mindenki bolondnak hitt a családban, amikor azt mondtam, hogy férjem szerelõmûhelyében akarok dolgozni. Na nem mint szerelõ, hanem könyvelõ. Péter már öt éve mûködteti ezt a kis boltot, és arra panaszkodott, hogy a könyvelõje folyton átveri.
- Hát akkor meg minek tanultam meg ezt a szakmát? – kérdeztem a férjemtõl – Vágjunk bele - Péter intézkedett hát, és elkérte a papírjainkat az elõdömtõl, és én szépen beköltöztem az irodába. Már egy hete dolgoztunk kettesben, amikor behoztak egy vadi új sportkocsit. A lengéscsillapítójával volt valami probléma, és Péter sehogy sem boldogult vele. Be kellett volna fejezni, mert másnapra szabadnapot akartunk kivenni. A barátaink egy kis túrázásra hívtak Sopron környékén. Végül úgy beszéltük meg, hogy fõzök az irodában a rezsón valamit, és bent maradunk, amíg Péter nem jár a probléma végére.
Kiszaladtam krumpliért, és rittyentettem egy kis paprikás krumplit, aztán kivittem a páromnak a szerelõaknába.
- Nagyon jó – tömte magába az ételt – mi a desszert?
- Hát én – mókáztam, mire õ lenyelte az utolsó falatot, és megfogta a fejemet, aztán hosszan megcsókolt.
- Finom – nevetett, aztán ismét megcsókolt. Lassan lehúzta a vállamról a ruhám pántját, és végigcsókolgatta a helyét. Beleremegtem, és éreztem, hogy az ölem nedvesedni kezd.
- Nem leszel kész – tiltakoztam, de Péter ekkorra már a melleimet is kiszabadította, és csókolgatni, nyaldosni kezdte õket. Kemény mellbimbóim lüktetve élvezték nyelve érintését. Lassan lekerült rólam minden ruha, már csak egyre nedvesebb bugyim volt rajtam. Lenyúltam párom combjához, és éreztem meredezõ férfiasságát. Kinyitottam a sliccét, és benyúltam érte. Leguggolva bekaptam, és szopni kezdtem. Péter egyre jobban zihált, aztán egyszer csak elöntötte a számat a jól ismert íz. Péter leguggolt mellém, és gyönyörtõl ittas szemmel nézve, kis barlangomhoz nyúlt.
Elõször bugyin keresztül simogatta, majd félrehúzva azt, belém dugta két ujját. Felnyögtem a gyönyörtõl.
- Gyere – állított fel, leengedte az aknába a kocsit és a motorháztetõre döntött. Széttárta lábaimat, és nyalni kezdte a kéjvágytól lüktetõ puncimat. Elõször csak kívül, aztán egyre beljebb és beljebb. Ajkamba haraptam a gyönyörtõl, szemembõl akaratlanul kezdtek potyogni a könnyek. Csípõm minden egyes kis mozdulatra megrándult. Fejemet hátravetve zihálni kezdtem, mire kedvesem kõkemény dákóját belém vágta. Sikítva élveztem el. Péter pedig nem mozdult. Várta, hogy elernyedt testem ismét kívánja a mozgást.
- Csináld! – emeltem fel a fejemet, és õ lassan, szinte már gyöngéden mozogni kezdett bennem. Kihúzta szinte már teljesen, aztán lassan megint tövig dugta. Ismét elindultak ölembõl a lassú kis köröcskék, és mint a vízbe dobott kavics után a hullámok, úgy terjedtek át a gyönyör hullámai egész testemen, hogy már szinte az agyam sajgott belé. Szerelmem hulláma átbukott létezõ mivoltomon, és az eksztázis magával söpört teljesen.
- Ó… Gyorsabban… Még! Még! – könyörögtem remegve, Pétre ágyéka pedig egyre sodort magával a kishalál felé.
- Gyere, most hátulról – súgta fülembe. Felálltam és a kocsira támaszkodva most hátulról kínáltam oda magam.
Péter nagyot lökött rajtam, aztán gyors rövid mozdulatokkal ingerelte g – foltomat. Mikor megint zihálni kezdtem, elkezdett körözni bennem. Tudta, hogy ezt imádom. Rádõltem teljesen a motortetõre, és öklömmel vertem a kéjtõl. Péter most rám hajolt, és a melleim után nyúlt. Megfogta a ballt, és kemény mellbimbómat két ujja között morzsolva a fülembe lihegett.
- Szeretlek Drágám, sze… ret… lek… - én már nem tudtam szólni. Megadtam magam teljesen a kedvesemnek.
- Mindjárt elmegyek – súgta most a fülembe Péter – Akarod?
- Még ne! – nyögtem. Szerettem volna a gyönyört még tovább nyújtani. Péter kicsusszant belõlem, de úgy maradt rajtam feküdve. Mikor már lélegzetvételünk kezdett szabályossá válni, lassan felkeltünk és Péter a kocsihoz vezetett kézen fogva. Kinyitotta az ajtót, és hanyatt dõlt az üléseken. Ott ágaskodott merev hímtagja az orrom elõtt.
- Gyere, Baby! Játszunk lovas derbit. – A szûk helyen alig fértem kedvesemhez, de aztán beleültem végül.
Fenekemnél fogva irányított. Lassan kezdtük. Szinte ráérõsen. Péter mosolygott rám. Jó volt látni kedves, ámde markáns arcát.
- Hajolj közelebb – kérte, és én megtettem. Melleim ott himbálóztak a szája elõtt. Egyik kezével megfogta ismét a ball mellem és bekapta. Szerettem, ahogy játszik a nyelve a bimbómmal. Szívta, birizgálta. Egy – egy mozdulattól a borzongás egészen az ágyékomig hatolt. Végül magára húzott, és én boldogan pihentem el mellén. Õ bennem volt, és nem mozdultunk. Éreztem, ahogy dákója lassan magától mocorog bennem. Furcsa kellemes érzés volt. Aztán kedvesem megint mozgatni kezdte a fenekemet, és én ismét a csúcs felé kezdtem robogni. Arcomat fölemelve néztem a szemébe, és õ itta gyönyörtõl eltorzult arcom látványát. Egy hatalmas lökéssel újra elmentem, de tudtam, hogy Péter még nem akarja befejezni.
- Állj föl Kedves! – simogatta meg a hátamat, és én remegõ lábakkal lekászálódtam róla. Péter most az öltözõ szekrényéhez lépett, és elõvett onnan egy plédet. A földre terítette, és lefeküdt rá féloldalt. Szerelmes, vágyakozó szemekkel invitált maga mellé.
Elé feküdtem neki háttal, és széttártam a lábaimat. Legkedvesebb pozitúránk volt ez. Péter a fölül lévõ lábamat a magasba emelte, és belém hatolt. Hatalmas lökésekkel ingerelt, amitõl melleim ringani kezdtek. Péter most elõre nyúlt, és két ujja közé fogta ismét a ball mellem bimbóját, és morzsolgatni kezdte. Már mindenem remegett. Kezem, csiklóm után nyúlt, és õrült iramban ingereltem. Apró sikolyok törtek elõ belõlem, arcom szinte már égett. Hüvelyemben éreztem az ismerõs remegést, aztán egyre beljebb, és beljebb tört. A hasam, a mellem vulkánként forrt. Szemembõl a boldogság könnyei folytak, megremegtem, és szinte az ájulással egyenértékûen élveztem el.
- Most, igen, én is, jövök drágám! kiáltott Péter, és kibuktak belõle azok az apró kis torokhangok, amik kielégülését szokták elõre jelezni, és már éreztem is, ahogy magja belém lövell. Aztán gyorsan kivette, föltérdelt, én hanyatt dõltem. A második spricc a számba ment.
Boldogan nyaltam, és nyeltem. Péter mellém roskadt, átölelt, és békésen pihentünk így egy pár percig. Végül megcsókolt, és a fülembe súgta.
- Köszönöm a desszertet. Bocs, de még egy húszperces melóm van, aztán hazamehetünk. Másnap elmentünk a kirándulásra, de barátaink nem értették, hogy miért vagyunk olyan nyúzottak.
További Szextörténetek