Férjes asszonnyal kurtam


Este aztán nem láttam, az autója sem volt a ház elõtt. Néha napokra eltûnt, senkinek nem mondta merre jár, mindez része volt a titokzatosságnak, ami õt övezte. Másnap sem láttam egész nap. Vasárnap lévén nem dolgoztam, csak elláttam az állataimat, a nap nagy részét olvasgatással és a notebookommal az ölemben üldögélve töltöttem. Párpercenként lestem át a szomszédos udvarra, hátha mozgást látok, füleltem, hátha hallok valamit, de teljes volt a csönd és a mozdulatlanság.

Különös volt, nem éreztem a szomszéd férfi iránt semmiféle romantikus vonzalmat, inkább a fantáziámat izgatta, azt viszont elég magas fokon ahhoz, hogy pörögjön az agyam, ne tudjak másra gondolni. A testemen vibrálások futottak át, ha az érintésére gondoltam, néha megborzongtam, aztán újra csak a kerítés felé lestem. Ami felé vonzott az jórészt valamiféle intellektuális érdeklõdés volt, mivel olyannak éreztem a pasit, mint valami összetett rejtvény, ami ellenállhatatlanul arra késztet, hogy megfejtsem. Ugyanakkor mindennél sokkalta erõsebben tört rám egy színtisztán erotikus vonzalom, mintha csak megleltem volna azt az alanyt, aki kibontja belõlem legtitkosabb szexuális vágyaimat. Olyan vágyakat, amik meglapultak valahol egészen belül, idõnként egy-egy erotikus tartalmú álomban elõtörtek, de amelyekrõl egy jólnevelt, tisztességes nõ még csaknem is beszélhet.

Megeresztettem magányomban egy savanyú félmosolyt, ahogy erre a társadalmi elvárásra gondoltam, ami még itt ennek a kis falunak a félreesõ utcájában is éreztette a hatását. Ráadásul felemás módon. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni, hogy a férjem helyesen teszi-e, hogy idõnként fizet egy profinak. Soká távol van a feleségétõl, hát férfi, hozzá tartozik. Magam sem akadtam fönn ezen. Ha itthon volt, éltünk szépen, ha elment õ férfi volt én pedig apáca. Egészen mostanáig.

Rettentõen izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi következik ezután. A szomszédomból kinéztem azt is, hogy mától végleg eltûnik, de azt is, hogy visszatér és innentõl kezdve újra magázódunk majd. Azon pörgött az agyam, hogy lehet, hogy eddig még nem dugott meg? Számtalan lehetõsége lett volna rá, kellhet-e egészséges férfinak több biztatás? Vajon mi az oka ennek? Vajon nem is akar mást, vagy ez az egész eddigi közös kalandunk egy hosszúra nyújtott elõjáték?

Ezernyi kérdés kavargott bennem, miközben az egész napom azzal telt, hogy gyakorlatilag nem csináltam mást, mint azt vártam, hogy elõkerüljön.

Esteledett, lehûlt a levegõ, már nem esett jól a hintaágyban üldögélni. Fogtam a holmim és besétáltam a teraszra. A ház fala még tartotta a napsugarak melegét, így leülvén a terasz lépcsõjére nekidõltem, úgy fogyasztottam el a teámat és a vacsorára szánt sajtomat. Fürdés közben már nem is gondoltam a közönségre és éppen lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy megáll a szomszéd ház elõtt a terepjáró, hazajött. Fél óra múlva kopogtatott.

-Egész nap rád gondoltam. Egyfolytában azon járt az eszem, hol lehetsz, mit csinálsz.

-Itthon ültem és olvastam – feleltem, alig tudtam leplezni a meghökkenésem.

-Gondoltam, azért is siettem. Meglepne, ha azt mondanám, hogy kívánlak?

-Még nem mondtad – ugrottak föl a szemöldökeim.

-Akkor most mondom: kívánlak!

Az ajtó becsukta, ráfordította a zárat, nem hagyván cseppnyi kétséget sem bennem, mit akar. Ahogy kattant a zár nyelve, sebes villámcsapás futott át rajtam, nagyon nyeltem. Azt vártam a lendülete alapján, hogy lerohan, vadul és erõszakosan – de nem tette. Megfogta a kezeimet és az ujjaimat kezdte egyenként csókolgatni.

Elállt a lélegzetem, nem mertem megszólalni. Szinte tiszteletteljes mozdulatai nyomán lassan kiengedtem a feszültségbõl. Türelmes élvezettel simogatott végig, égetõ ujjbegyei egy pillanatra sem álltak meg. Mintha valamiféle ünnepre készülne, végtelen élvezettel kóstolgatott és amikor a keze a csípõmre csúszott, ajkai pedig a nyakamon át leszánkáztak a kulcscsontomra, a testem rándult egyet és teljesen önkéntelenül félhangosan fölsikoltottam.

-Nem akarod mégsem? – kérdezte, de alig volt hangja.

-De, de igen, akarlak, õrülten – kaptam levegõ után, de magam szinte nem is hallottam, mit mondok. Megbolondultam! Egész nap erre a percre hergeltem magam, sokkal gyorsabb tempót akartam, sikoltani tudtam volna, hogy dobjon végre az ágyra és hadd legyek az övé. Önkéntelenül belemarkoltam a karjaiba, izmai megfeszültek és amikor ágyéka hozzám nyomódott, éreztem, nem kell soká várnom. De nem tett semmit, mégsem, csak folytatta a kínzásomat. \"





Lelkierõt gyûjtök a folytatáshoz, nem könnyû megosztani a világgal, hogyan bukik el végül egy erkölcsös, férjes asszony
További Szextörténetek