Inceszt, anya-fia


A férjem fél éve kinn dolgozik nyugaton, és minden hónapban csak 1 hetet van itthon. Már nem tart sokáig ez a helyzet, éppen fejezik be a munkát. A nõvére nagyon régóta szeretett volna eltölteni néhány napot egy ottani üdülõhelyen, és a férjem elintézte neki. A nõvérének és az õ férjének azonban van egy fia, akit –mivel még csak 15 éves, nem akartak egyedül hagyni. Adódott hát a megoldás: majd én felügyelek rá.

Féltik a fiukat, ami természetes is. Az elutazás napjának reggelén így kihozták, és onnan indultak útnak.
Peti nagyon jó gyerek. Kissé visszahúzódó, tisztelettudó, de megvan benne a kamaszos lendület. Hozzám is e szerint viszonyul. Én magam egy szûk húszassal vagyok fölötte korban, emiatt (szerencsére) nem öreg nénjeként tart számon :) hanem akárhogy is van, nõként. Ez meglátszik köszönésén, szûkre vett beszélgetéseinken, egyszóval mindenen. Számomra õ \"az én Petim\", de tagadhatatlanul látom benne a jóképû apja fess termetét! Hiszen focizik.

Aznapra sem más, mint labdázás volt a programja, ahogyan az anyja már kifejtette. Készült a másnapi meccsre, így délután kimenõje volt, úgy 2-3 órára. Az addig terjedõ idõszakot elõzékenykedéssel töltöttem. Szeretek a közelében lenni, mert szeretetreméltó fiú, de ez a \"fiú\" szócska már kezd kissé idejétmúlt lenni rá. Peti kifejezetten jóképû, és sportos alkat! Egy nagyon vonzó kamasz, aki kezd belépni a pasis korba, bár annak minden ál-macsó nyûge nélkül. Olyan természetes szépség, mint egy baba. :) A közelségébõl és a látványából folyamatosan szûrõdött felém a férfiasság, amit csak felerõsített a nõiességem irányában érzett szemérme. Kínálgattam, beszélgettünk, de többnyire csak én hoztam fel témát.

Elmúlt az idõ, és indult az edzésre. Búcsúzóul kétoldalt vállon ragadtam, és egy kissé magamhoz húztam. Úgy láttam, õneki ez kissé zavarba ejtõ, de kellemes volt. Nekem meg... Még miután elment is, percekig a tenyeremen volt a jól összerakott testének az érzése. Szépen és lassan felépült bennem egy kép Peti férfiúi töltetérõl, és a testének érintése feltette az i-re a pontot.
\"Bolond vagyok\" –gondoltam magamban, és talán egy kicsit szégyelltem is, mert nem kellene Petiben észrevennem a férfit. De ha annyira könnyû! Nem tudok mit tenni... Amúgy is, sokat jelent nekem a nemiség, a szex, és nem tudom magamat ezektõl függetleníteni. Petiben megvolt a fiús ártatlan kinézet azzal a szabályos bõrével, szinte gyermeki ábrázatával és félénk jellemével, és az erõtõl duzzadó férfiasság is. Ezt végiggondoltam, és elõször éreztem izgalmat magamon Peti miatt: a mellbimbóim leheletfinoman bizseregni kezdtek. Meglepõ, de kellemes érzés volt, amit tudatosan elnyomtam a rokonság felsõbbrendû érzésével.
Peti \"haza\"érkezéséig leginkább unalmasan telt az idõ. Mikor azonban megjött, magam is meglepõdtem, mennyire megörültem neki. Megkapta a búcsúzáskori enyhe ölelést, mialatt már tudatosan átéltem teste megfogásának minden apró pillanatát. Elkezdtem csúszni a lejtõn, a helyzet ugyanis egyre kellemesebb lett számomra.

Kérdésemre már kissé beszédesebben elmondta, hogy jól sikerült az edzés. Aztán tündérien megkérdezte, hogy gyakorolhat-e még egy kicsit az udvarban? Persze -mondtam; ugyanis kertes házban lakunk. Mondta, hogy átveszi a mezét, ezzel elszelelt a vendégszobába, amit õ kapott meg erre a néhány napra. Igen, mint sejthetõ, vonzott a kíváncsiság. :) Szerencsére nem csukta be az ajtót, amit nem is értek. Nem szoktuk, meg valószínûleg fejben nem is ott volt, de félig nyitva hagyta, így szinte szorongva számolgattam magamban: mikor menjek arra, hogy beleshessek? Talán az ügyességemnek, de inkább a szerencsémnek köszönhetõen sikerült akkor a szoba elõtt elmennem, mikor õ a felsõt vette fel. Formás, szép teste volt! Nyeltem egy jó nagyot. Nem kéne - nem kéne –ez motoszkált bennem. De mi rosszat teszek...?
\"Megyek, jó?\" –kérdezte meg ismét, már labdával a kezében. Aranyos volt, hogy újra megerõsítést kér, és mosolyogva megint meg kellett ölelnem, csak úgy kézzel, nem magamhoz. Egy apró zavarral az arcán kisietett. Én még utána szóltam, hogy vigyázzon, a nap veszélyes ilyenkor! Nyár volt.

Talán nem kellene ölelgetnem, mert még túlzásokba esem! Kiegyeztem magammal, hogy legfeljebb nézem, és még néhány ölelést, de semmi többet nem engedek magamnak. Szerencse, hogy a konyhaablak az udvarra nyílik. Ténykedtem, de többet figyeltem kifelé az ablakon, mint amennyit a kezeim közt forgó késre és zöldségre. Majd felhagytam a pótcselekvéssel, és inkább leültem. Ügyes fiú, jól bánik a labdával. Könyökölve, szinte ábrándos tekintettel néztem. Passzolgat a kõfalnak, a labda után megy, aztán meg dekázik. Egyszer csak talán megunta? Félremegy. Megáll, és leveszi a mezt! Félmeztelenül áll vissza labdázni!
Felálltam! Mintha ijedtemben tettem volna, mert valaki talán meglátja, hogy belül titkon megörültem. Zavaromban már fogtam is hozzá a zöldség aprításának, amit nemrég abbahagytam. Nem is néztem közben a fiúra, csak a szemem sarkából láttam végig, ahogyan focizik. Elég volt, itt a vége. Bolondság volt, ideje túllépni. Ilyen és ehhez hasonló mintamondatok követték egymást a fejemben. Egészen addig, míg végeztem az aprítással. Akkor megálltam, és megint az ablak felé sandítottam. Most cselezett. Oda-vissza; az ablakig is eljött.

A válla szép férfias, a bõre szabályos és csillog az izzadtságtól. A mellbimbói is megragadták a tekintetem: szépek. Aztán az izmos has eltûnik a rövidnadrágban. Másodszorra éreztem a testi izgalmat!
Már világos volt, hogy ez lesz. Folytatódik, és ki kell találnom valamit. Lehet, hogy pengeélen táncolás lesz, de ki kell találnom valamit, hogy úgy jusson a jóból, hogy jut is, meg nem is. Csak baj ne legyen belõle! Nem akarok rosszat, meg kellemetlenséget sem az én Petimnek, így majd távolról élvezem a közelségét. Megint elismétlem: némi kis ölelés, sok szép látvány, és semmi több.

Így, hogy másodszor is megszületett magammal az egyezség, letudtam a fárasztó, kellemetlen részeket, és belevetettem magam a nap további, szépségekkel teli részébe. Peti közben elfáradt, és leült. Miért ne lépnék azonnal, ha az elõbb már úgyis kijelöltem az utat magamnak? Benyúltam a hûtõbe, és kivettem egy flakont az üdítõk közül.
Az ajtó nyitódik, Peti felfigyel, és egybõl feláll. \"Tessék, mielõtt kiszáradna az én focistám!\" A hangnem kedves, nagynénis :) a fogadtatás meg a megszokott tisztelettudó, és aranyos. Az üdítõt megköszönte, és el is kezdte inni. Olyan mohón nyelte, hogy bár nem terveztem, mégis a vállára tettem a kezem, hogy nyomatékot adjak figyelmeztetésemnek: óvatosabban igyon! A bõre nedves volt és meleg. Feszült az alatta rejtõzõ szép izmokon! Peti nagyokat nyelt az italból. Lehet, hogy ezért, de inkább a nedves bõre látványától, de azt hiszem, én még nagyobbakat nyeltem! Mintha ittam volna a fiú nedveit. A tekintetem leszaladt a nadrágig, és megpróbált befurakodni, de az a fránya kötõ nem engedte. Szemeim feladták a próbálkozást, és tekintetem továbbgurult lefelé. A nadrág anyaga vékonyka, Petin meg bizonyára boxernadrág volt. Nem gátolta semmi tehát, hogy megcsodáljam fiatal kis farkának kirajzolódott körvonalait. Jó hosszú másodpercen keresztül habzsolták a szemeim, míg vissza nem riadtak Peti arcára, mikor õ elvette az üveget a szájától. Reflexszerû, kedves nagynénis mosoly ült az arcomra, elvettem Petitõl az üveget, és szeretetem jeléül megint megkapta a már jól bejáratott ölelést, de most egy puszival az arcára. \"Gyere be ha elfáradtál, Petikém, aztán ehetsz is.\" Nem –szabadkozott, még maradna egy kicsit. Sebaj, többet is kaptam, mint akartam, gondoltam magamban, és befelé egy dolog járt a fejemben: Petikém, \"Petikém\": az én kis csõdöröm!

Szerencsére alábbhagyott a zaklatottságom. Lehet, hogy annyira túlzásba vittem, hogy ez kicsapta a biztosítékot odafenn, és valami biztonsági áramkör kapcsolt be. Lényeg a lényeg, Peti félmeztelen sürgölõdését elég higgadtan viseltem. Segített az is, hogy a számítógép elõtt evett, és nem is nagyon került elõ jó ideig. Aztán kezdett késõre járni, én meg hozzáláttam a megszokott teendõkhöz.

...Fürdés jön! Kicsit talán elborult az elmém, mert nem tudtam elhessegetni Peti meztelen gondolatát. Láttam magam elõtt a fiút. Nem mondom, kellemes látvány volt! Ez egy olyan alkalom, amit nem lehet elszalasztani, na de kihasználni sem. \"Jusson is meg ne is\" – jutott eszembe. De hogyan? Meglessem a vetkõzését? Nem lehet. Miután végzett, és törölközik? De hát az lehetetlen! Megvan! Be fogok vinni neki egy törölközõt! Ha eléggé természetesen csinálom, akkor nem lesz gond.

Kivittem a törölközõket a fürdõbõl, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Behajoltam Petihez: készíthetem a vizet fürdéshez? Hát persze –válaszolta. Tíz perc és készen áll. Nekem sem kellett több, már folyt is a víz a kádba. Vártam-várakoztam, közben többször megfogalmazódott bennem, hogy õrültség ez az egész. De ahogyan egyre párásabb lett a levegõ, úgy lett egyre ködösebb a fejem is. Szerencsére nem volt idõm tovább gondolkodni, mert megjelent Peti az ajtóban. A kezében voltak a ruhái: egy póló és egy rövidnadrág, kifejezetten alvásra. A víz már majdnem elég volt, így nem is haboztam: \"Kezdd el nyugodtan! Tíz perc múlva hozok új törölközõket, majd kopogok elõtte, jó?\"
Szerencsére nem jött zavarba, úgy láttam, nem okoz neki gondot. –Meg is sajnáltam volna, nagyon. De kimentem, és fájó szívvel bár, de behúztam magam mögött az ajtót. Tíz perc – tíz perc. Közben csak tettem-vettem, nem nagyon találtam magamra. A víz hangjából tudtam, hogy Peti már fürdik. Jó, vége! Viszem. De nem egyet! Megfogtam három törölközõt, hogy legyen mivel szöszmötölnöm. Kopogtam.
\"Jöhetek?\"
\"Igen!\"-jött a válasz. Benyitottam. A szemem azonnal Petire szegezõdött, aki nekem háttal volt a kádban. A haja vizes, hátrasimítva, a kezeit az ölében tartotta, hogy a farkincáját takarja elõlem –bár erre nem volt szükség. Mivel háttal volt, nem láthattam. \"Hoztam be törölközõket. Van még szükséged valamire?\" – kérdeztem nagy naivan, de kedves, ám annál kurtább nem volt a válasz. A törölközõktõl már félig oldalról láttam a fiút. Nagyon szívesen ágaskodtam volna, hogy minél többet lássak, de ez is sok volt már. A nyálam szinte folyt, a testemben meg a szétterülõ enyhe bizsergés megpróbált egyre inkább bejáratom környékén összpontosulni. Viharos gyorsasággal kiszeleltem, és behúztam magam mögött az ajtót. A bõrömön lecsapódott a pára, amit még ott az ajtóban elkezdtem szétkenni. Szívesen visszamentem volna.

Peti végzett.
Most kiszáll, és felitatja a testérõl a vizet. Mint ha átláttam volna a falon, kirajzolódott elõttem a fiú ennivaló alakja, egy fiús, de húsos farokkal, ami csak himbálózik, ahogyan a fiú törli magát. Micsoda csodás dolog! Még ilyen fiatal, de olyan erõtõl duzzadó, férfias kisugárzása van, hogy nagyon is hat rám...

Kinyílt az ajtó, én meg éppen a nappaliban voltam. Azonnal odakaptam a fejemet, és láttam, ahogyan óvatosan kijön, engem figyel, és elindulva még ennyit mond: \"Végeztem. A dugót már kihúztam, és folyik le a víz.\"
\"Jól van Petikém, menj csak aludni! Holnap minden erõdre szükséged lesz. Én is fürdök, és én is lefekszem.\"
\"Jó, rendben\" – szólt az édes válasz, ami szinte megmosolyogtatott. De mielõtt bármit is hozzátehetett volna, kissé szemtelenül kihasználva itthon élvezett elõjogaimat, hozzátettem: \"Ha végeztem, majd bemegyek jóéjszakát kívánni, jó?\"
\"Jó, köszönöm.\" – hát nem ennivaló? :)

Becsuktam a fürdõszoba ajtaját, és felsóhajtottam. Tébláboltam egy kicsit, mert nehezen találtam magamra. Mondjuk ez az egész napomra jellemzõ volt... A lefolyó víz közelebb vonzott. Hát odaléptem, és néztem, megbabonázva. Az ölelte az én Petim testét, minden zugában. Nem bírtam ki, odahajoltam, de izgatottság fogott el. Mint ha attól kellene tartanom, hogy bárki meglát! Aztán belemerítettem a kezemet.
Elég! Mondtam önmagamnak. Na hát ez már sok... Mára elég lesz! Fürdõvizet készítettem, majd belefeküdtem.

A nyugalmam tartotta magát, de a kellemes közeg feloldotta. Lágy, meleg, számomra kedves gondolatok leptek el. Fürdés, aztán megyek is aludni... Na de még beköszönök Petihez, és már alszom is. Nem, nem lesz ölelés, meg semmi más. Jóéjt puszira meg gondolni sem merek. Nem is hiányzik már... vagy mégis... Hiába gyõzködöm magam, a bejáratom mint ha mást akarna. Szinte önálló életre kelt, és finoman síkos nedvesség jelent meg rajt, éreztem. A kezeim pedig? Rátaláltam érzékennyé vált cicimre, és nem tágítottak.

Lefürödtem, és jött a törölközés. A puncimnál, cicimnél, és talán a fenekemnél is elidõztem egy kicsit. Minden erogén zónám jobban reagált az érintésre, mint ahogyan azt kellene. Miután felvettem a fürdõköpenyt, azon kaptam magam, hogy a mellemet igazítom a helyén, elnyújtva a babrálást.
Majd jött a tükör, és mint ha egy utcai viselet lenne, forgolódni kezdtem a köpenyben. A szemem azonnal a köpeny dekoltázsára szegezõdött. A testem egy valamire volt kiélezve: Petire minél kellemesebb benyomást tenni. Belenyugodtam: persze hogy ezt akarom.
Nem is gondolkodtam, csak lazítottam az öv szorításán. A melleim is szabadabbá váltak, és a combomon is felfutott félig a köntös. Nem sok ez még, jó ez így. Ezt mondtam magamnak. Nem is hagytam idõt, hogy meggondoljam magam, kiléptem a fürdõbõl. Megálltam Peti szobája elõtt, ami zárva volt, és kalimpálni kezdett a szívem. Akár pornót is nézhet, és a kis farkincáját kényezteti! De izgulok, miért is mondtam, hogy bemegyek... Majd a köntösömre pillantottam, és a vonzalom legyõzte az elõzõ énemet. A kezem három halkat koppintott, aztán lassan lenyomta a kilincset.
Peti a gép elõtt ült, és felém fordulva mondta: \"Bejöhetsz!\"
Én lassan beléptem, és az én Petikémnek kijáró kedves mosollyal elindultam felé. Szerencsére kijött belõlem a nagynéni is, és elmondtam a rég’ lerágott frázisokat: ne maradj fenn sokáig, mert nehezen fogsz felkelni reggel!
Peti aranyosan helyeselt, és mondta, hogy 20 perc múlva már ágyban lesz. A képernyõn egy általam ismeretlen oldal ment, de nem árulkodott semmirõl, amit az érkezésem elõtt csinált.
Na jól van, megyek én is aludni. Szia Petikém, aludj jól! És ezzel rázúdítottam az újabb ölelésemet. Õ ült, én pedig szembõl, lassan, hogy a sokat sejtetõ köpeny is mutathasson a dekoltázsomból, átöleltem a nyakát. Megöleltük egymást, és lassan felegyenesedtem, majd kimentem a szobából.

A hálószobába érve lefeküdtem, és csak néztem a mennyezetet. Nem tehettem róla, de elárasztottak a gondolatok.
Úgy éreztem, hogy egy másik világba csöppentem, és az aznapi érzéseim mind szertefoszlottak. Mint ha a hálószoba ajtaján belépve valami súlyos láncot dobtam volna le érzéseimrõl, és azok most könyörtelen szárnyalásba kezdenének, rám mit sem vetve! A kezem simított egyet az ágynemûn, és belémarkolt.
Micsoda kis csõdör! Ha itt lehetne velem... Miért ne szeretne õ is velem aludni? Hát nem kellene ennek a nagyfiúnak egy hosszú nap után egy meleg ágy, és benne egy nõ? Aki lefekvés elõtt ledobja a fürdõköpenyét, és meztelenül fekszik mellé, készen a szexre? Hányszor elrepíthetne a csúcsra az õsi, fáradhatatlan csõdör!
De ha még nem tudja, hát abban is csak az örömömet lelném! A kis tapasztalatlan testét magamra húznám, és még a farkincáját is besegíteném. Mondanám neki, a kis édesemnek, az én kényeztetni való Petikémnek, hogy én annak örülök, ha neki örömet szerezhetek. És engedje csak ki nyugodtan már akkor a magját, amikor elõször belém nyomja! A kis tapasztalatlankám biztosan nagyon hamar elmenne.

Én magamba fejném a fiatal farkát, aztán mint egy nagymama, aki jól megtömte süteménnyel az unokáját, boldogan mosolyogva örülnék az örömének. Hagynám, had hagyja bennem, és a finom kis spermáját is örömmel tartanám magamban. Az övé lenne a pinám. A legnagyobb önzetlenséggel engedném át neki, hogy ha a testét simogatva elaltatom, és a kukija megint életre akarna kelni, azonnal mozgathassa bennem.
Jajj, hát ez valami csodálatos lenne... Olyannyira jónak tûnt ez a gondolat, hogy abban a percben bosszús lettem, és átkozni kezdtem magamban minden lehetséges rossz következményt... Hiszen én az én Petikémmel a lehetõ legszívesebben lennék ilyen elõzékeny, és felajánlanám a puncimat neki, hogy akkor lelje benne örömét, amikor csak akarja!

Ezeket végig gondolni, hát felért egy elõjátékkal. És persze, hogy nem tudtam megállni: azonnal kényeztetni kezdtem a barlangom bejáratát. Még azt sem tudták megvárni mohó kezeim, hogy az övemet kioldjam!
Simogattam, vonaglottam. Peti ezt is megnézhetné! A fiúk szeretik nézni az ilyesmit. És miközben örömét leli a látványban, nekem ömlene a puncinedvem, és olyanokat élveznék, amilyent még soha...
A kezem ütemesen dörzsölte a csiklóm, a másik pedig a melleimet gyúrta. Felváltva gondoltam arra, hogy Peti kedvéért teszem, és õ néz, valamint a szexre, vele.
Szinte cuppogott a farkincára éhes pinám, és tudtam, hogy hangosnak kell lennem. Már a kényeztetéstõl sem kellett ezt megjátszanom, de mikor jött az orgazmus, majdnem olyan hangos voltam, mint a nagy élvezésekkor a férjemmel. Meg is illetõdtem egy kicsit, de aztán lenyugodtam: Peti valószínûleg nem hallotta... És ha igen? Hát akkor lesz egy plusz ok, amiért izgatott legyek, ha vele vagyok... ;)

Másnap

Másnap kissé gyûrötten ébredtem. Az esti orgazmus után nem volt kedvem betakarózni, és a fürdõköpenyem is félig szétnyílva volt rajtam. Felültem fáradtan, és végignéztem magamon: egy hálószoba kitárulkozott háziasszonya, intim helyzetben. Nagyjából így írhatom le a látványt. Felálltam; egyik mellem, és puncim szabadon. Kóvályogtam még egy kicsit a hálóban, aztán rémülten megláttam az ajtót: nincs teljesen bezárva! Én meg itt aludtam, kitárulkozva, meztelenül!

Félelem fogott el, a gombóc a gyomromba költözött, és nem tudtam: vajon félek, vagy izgalmat érzek? Hiszen Peti akár be is jöhetett, és a beszûrõdõ fénynél bármit láthatott! Szétnyitott combokat, kinyílt puncit, a melleimet!
Megpróbáltam napirendre térni, de nem ment. Viszont, már felöltözni sem volt kedvem! Szívesen kimentem volna így, szétnyílt köpenyben, készítettem volna a kis pasimnak egy kávét, meggyújtottam volna neki egy cigit, lassan, érzékien a szájába adtam volna, én pedig átemeltem volna a lábamat rajt, vele szemben, és beleültem volna az ölébe. Kigomboltam volna nadrágját, és az ágaskodó farkát magamba igazítottam volna. Megkapott volna mindent, amit egy pasi ösztönösen akarhat reggel.
Aztán amikor megtöltött, kiszállnék, a maradékot letörölgetném róla, majd csókkal engedném el... az iskolába!

Szerencsére magamhoz tértem az utóbbi gondolattól, és helyre is billentem. Ezek már megint vágyálmok, és jó lenne visszatérni a valóságba! Lesz még lehetõség ilyesmire!

Rendesen megkötöttem a köpenyem, és mentem felébreszteni Petit. Már elszálltak az erotikus vágyak, legalább is rendezõdtek, és Petit csak kintrõl, kopogással, meg egy kis szelíd noszogatással keltettem fel.
A fiú rendben összekészült, elköszöntünk, és elment tanulni.

Leültem, hátradõltem, és egy nagy sóhajjal kiadtam magamból a bolond gondolatokat, ami még néhány perce csak úgy zakatoltak a fejemben.
De nem tartott ez tovább kora délutánnál. Az órát figyeltem.

Eljött a délután 2, mikor õ végzett, és a megbeszéltek szerint felhívtam, nincs-e szüksége valamire? Minden rendben zajlott, és már a meccsre mentek.
Aztán jött a hosszú várakozás, majd hazafelé betértem a boltba. Egyre izgatottabb lettem! Peti most az én felügyeletem alatt áll, és éppen küzdenek a csapatával! Egy szó mint száz, vennem kell neki valamit! Ha gyõznek, hát pezsgõzünk! De ha kikapnak, akkor is iszunk valamit!

A megfelelõ sornál tudtam, hogy be kellene fordulnom balra, de megint hatalmába kerített valami, és szinte húzta magához az alkoholos pult a kocsimat. Odaértem, és nem is néztem hátra, mert mi van, ha a józanabbik énem szigorú tekintettel, csípõre tett kézzel áll mögöttem, és rám ripakodik, hogy mit keresek én ezeknél az italoknál? Nem érdekelt, rá sem hederítettem – a józan észre...

Kiválasztottam egy üveg pezsgõt, és egy üveg bort is. Hogy én ezt mennyire szeretem! Nem kifejezetten az ízét, hanem összességében amit jelent, a hatását, és az alkalmat, amikor fogyasztjuk. Kicsit idegen gondolat volt, hogy a férjem helyett Petivel fogom inni, így már nem csak hogy hátat fordítottam képzeletbeli lelkiismeretemnek, de faképnél is hagytam. Elindultam a kasszához.

Próbáltam a hazafelé vezetõ úton függetleníteni magamat a helytelen gondolatoktól, amik megkörnyékeztek, de végül úgy gyûrtem le õket, hogy tudatosítottam magamban: ez még mindig ugyanaz. Petit szeretem, hisz’ õ az én egyetlen Petikém. Akkor éppen szégyelltem egy sor gondolatot, amik elõzõ este fogalmazódtak meg bennem, de hát megállapítottam, hogy tudom ezt a helyén kezelni. Majd mindenben az õ érdekeit nézem, és nem hagyom, hogy valami is rosszul essen neki.
De mi is esne rosszul? Esetleg egy kivillanó comb?
Persze-persze, büntettem magamat azonnal! Persze, hogy nem errõl szól ez! A lényeg, hogy Peti ne kerüljön kellemetlen helyzetbe. Hogy ebbe mi fér bele, majd a helyzet eldönti! Csak tudjak jól dönteni, ha ismét...

Hazaértem.

Kipakolás, néhány dolog rendbetétele, a vacsora elõkészítése, és a várakozás... Telefonomra pillantottam: nemsokára vége kell, hogy legyen a meccsnek. Szeretném megtudni, hogy mi lett! De nem, felhívni nem fogom. Akkor majd SMS-t írok!
\"Kedves Peti, remélem, megírod az eredményt, mert nagyon izgulok. Puszi: aláírás\"
Elküldés...
Még forgattam egy kicsit a telefont, aztán letettem.
Odamentem a gardróbhoz, és elkezdtem válogatni. Eleinte a csinos, de visszafogott ruhákat akasztottam le, de helyére rakva otthagytam az utolsót is. Aztán odanyúltam a minimhez.
Felrémlett bennem, hogy megint megjelenhet egy képzeletbeli alak, és a vállamat kopogtatva rosszallóan figyelmeztethet: ne legyek túl kihívó, de nem érdekelt. Otthon vagyok, nincs itt semmi keresnivalója még neki sem, és különben is: majd odafigyelek.
Magam elé tettem, a csípõmet kissé oldalra toltam, és magamhoz fogtam a ruhát: na, ez nem lenne semmi... Mi lenne, ha ezt venném fel, hogy ha Petiék gyõztek?
Vissza is akasztottam, és szinte el volt döntve a kérdés. Van olyan ruhám is, ami inkább a melleket engedi látni, és van könnyû, áttetszõ, de egyik sem olyan telitalálat, mint az az egybe részes mini: felül középen egy kis berakás nyit betekintést a cicikhez, és ha leülök, nem kell sokat helyezkednem, hogy a bugyim is láthatóvá váljék. Hm, egy csipkebugyival...

Brrr... - a telefon klasszikus hangja egy asztalon. SMS jött, szinte ugrottam: \"Gyõztünk :) nemsokára ott vagyok. Peti\"
A melleimhez szorítottam a telefont, és örömömben mosolyogtam, vagy talán nevettem is!
Azonnal vissza kell írnom, de vajon mit?
\"Gratulálok, nagyon ügyes vagy! Várlak, megünnepeljük! Puszil: aláírás\"

Még biztosan gratulál nekik a felkészítõ, és beszélget a barátaival, aztán zuhany.. Hm, nem érdekes, nem zaklat fel, hogy én nem láthatom, hiszen annyit kapok ma belõle, amennyit csak akarok! Vagy merek...

Az idõ gyorsan telt, és én felpróbáltam a miniruhát, egy vadító csipkebugyival, amin szépen átlátszott a puncim vonala. De nem mertem ebben várni a bajnokot, pedig de szerettem volna! Visszavettem az otthoni ruhát, és gondoltam, majd átöltözöm...

Vártam, vártam, és nyílt az ajtó.

Peti belépett, hozott valami kupát, én meg széles mosollyal köszöntöttem, vagyis hát.. a nyakába borultam!
Gratulálok Petikém, nagyon ügyes vagy! Õ visszaölelt, én meg megpusziltam mindkét oldalon az arcát! Csak gyorsan, nem elidõzni –gyõzködtem magamat-, mert hosszú még az este!

Peti élénknek látszott, és néhány mondatban elmesélte a történteket. A csapatában õ szerezte a legtöbb gólt, és bár tökéletesen nem értettem a számításokat, de különdíjat kapott. Na, ez ismét ok volt a puszikra, de valahogy már beljebb sikerült, a szája felé.
Hogy ne is tudatosuljon benne, hogy szívesen adnék neki inkább csókot, kézen fogva beljebb vezettem.
\"Akkor, ünnepelnünk kell! Hoztam egy pezsgõt, és egy kis bort. Egy keveset biztosan ihatsz belõle te is!\"
\"Jajj, nem kellett volna, köszönöm\", és ilyen hasonló, édes mentegetõzésekbe kezdett. Mire én közöltem vele, hogy csak semmi visszakozás, az ünneplés kötelezõ, és a koccintás is! Sõt, ennek megfelelõ öltözéket is készítettem már, de ha szeretne, elõtte pihenje ki magát nyugodtan.
Nem, õ nem érzi magát fáradtnak. \"Hát jó, akkor azonnal kezdhetjük!\" – ütöttem is egybõl a vasat!
\"Csak egy pillanat, míg átveszem a ruhámat, és már hozom is az italt az én bajnokomnak! Addig te is vegyél fel valami kényelmesebbet!\"
\"Jó, rendben\", és már el is tûnt a szobában.

Nem kell neki pihenés... Pedig a meztelen testére oldalról rádõlve de kellemeset lehetne sziesztázni! Mondjuk, abban a pillanatban sokkal zaklatottabb voltam, mint hogy pihenni akarnék!
Gyorsan átvettem a ruhát és a bugyit, a melltartót pedig le.
Mennyire szexinek éreztem magam! Nagyon ritkán volt rajtam ez a ruha; talán csak akkor, ha otthon rendeztünk házibulit szûk társaságban.

Már ebben a ruhában mentem a hûtõhöz a pezsgõért, Peti meglátott, és megállt egy pillanatra. Tetszett neki, amit látott!
Sminket sem tettem fel túlzottan, és a hajam is egy átlagos frizurában volt, hogy ne érezze azt, hogy egy kipingált prostival kell kellemes, családias délutánt eltöltenie.
Beléptem a szobába, és meglátott, immár közelrõl.
Egy férfi biztosan mondott volna valamit az öltözékemre, de Peti persze nem tette. Így volt ez jól!
Átadtam a kis csõdörnek a poharát, és önteni kezdtem a már kibontott pezsgõt. Ahogy hajoltam, éreztem, hogy melleim önálló életre kelve hívják fel magukra a figyelmet. Peti odanézett zavartan, de egybõl elkapta a tekintetét. Nyeregben éreztem magam!

\"Olyan büszke vagyok rád, Petikém! Igyunk a gyõzelmetekre!\" Ezzel töltöttem magamnak is, koccintottunk, majd jött a puszi. Sokkal kellemesebb, mint az eddigiek. Talán érezte a fiú, hogy egy ilyen nõnek, miniben már másként is lehet.

Õ is puszilt, és én is õt persze. Nem csak az arcunkat nyomtuk egymáshoz, hanem a szánk is érintette a másik arcát. Bevallom, én egy kicsit kinyitottam az ajkaimat, és úgy adtam cuppanóst a fiúnak; õ mondjuk ezt nem tette.
Kortyolni kezdtük a pezsgõt, de nem ittuk ki a poharat. Leültünk.

Megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy a fiú ne lásson a szoknyám alá, hiszen ráérünk még! Nyájasan, szinte ömlengve kértem, mint egy rajongó kis tini: \"mesélj a meccsrõl!\"

Peti aranyosan elmondott néhány érdekességet, ami szórakoztató volt! Közben kortyolgattunk, és egyszer csak kifogyott a pohár. Mint ha láttam volna már Petin, hogy szemei csillogni kezdenek, és bizonytalanná válik. Beugrott, hogy nem rúghat be, mert mit szólnának a szülei? Meg is kérdeztem egybõl: \"Ittál már alkoholt?\"
\"Hát, pezsgõt már igen, meg egy kis sört, de mást nem.\"

Ennivaló! Ez a kis ártatlan pasi ennivaló! Ha sikerülne most lerendeznie a mai telefonbeszélgetést, nyugodtan ihatna még! Nem tétováztam, a tettek mezejére léptem!
\"Jajj! Nem hívod fel anyáékat, hogy elmondd a jó hírt?\"
Persze már megküldte SMS-ben, de beszélni szerencsére még nem volt alkalma velük. Így rábólintott az ötletre, én meg addig – mondtam – kimegyek a konyhába.

Miközben álltam fel, Peti a combjaimra nézett. Biztosan felcsúszott egy kissé a szoknya, és kellemes rálátást engedett közben a lábaimra. Odakint hallottam, amint elmesélt a szüleinek néhány nagy élményt a meccsrõl, és rendben elköszöntek. Mikor visszamentem, azzal várt: beszélt velük, és ma már nem hívja õket, meg puszilnak engemet is. :)

Eldördült a rajtpisztoly. Ma már nem beszélnek. Peti csak az enyém!
Újra töltöttem a poharakat, és csak utána kérdeztem meg: kérsz még?
Már nyúlt is a pohárért, és igennel felelt.
A kis pasis kezéhez is hozzáértem, mikor átvette tõlem a poharat, és ha már szabaddá vált a pálya, azt mondtam: \"Csapjunk egy görbe estét! Mulatozzunk, igyunk, hiszen nem minden nap gyõz az én Petim, és méghozzá nem minden nap ünnepelhetem vele én személyesen ezt!\"

Kissé félszegen, mint aki nem is tudja igazán, ez mit takar, egy tétova rendbennel felelt! :) Én koccintásra emeltem a poharamat, és utána megint puszit kapott. Az övé is cuppant, az enyém is, és a távolodó tekintetünkkel már nem csak õ bambulhatott egy nyíltan örömet sugárzó arcra, hanem én is hasonlót láthattam õrajta.

Elkezdõdött egy fél órát tartó beszélgetés az iskoláról, tanárokról, sportról, és elfogyott a harmadik pohár pezsgõ is! A végén már sokkal felszabadultabban helyezkedtem a félig Peti felé fordított fotelban, és hagytam a minit is felcsúszni a combomon. Teljesen kész’ voltam!

Kezdtem elázni, és kezdtek lehullani a gátlások. Azonnal kijózanodtam néhány pillanatra, mikor mérlegeltem: szabad ezt? A válasz pedig, ami belõlem jött, így szólt: \"Szabad. Mindketten isztok, felszabadultak, és vidámak vagytok.\"
Sok minden beleférhet ebbe a helyzetbe, összegeztem, mert megvan az összhang köztünk. Egymással karöltve jutunk egyre fesztelenebb hangulatba, és egyikünk sem a másik terhére.

Mikor elfogyott az újabb pohár pezsgõ, már bizseregtem. \"Jajj Petikém, én érzem, már kezdek berúgni! Nem akarom ám, hogy te rosszul légy a sok italtól!\"
Szaggatottan, nehéz nyelvvel nyugtatott, hogy nem lesz beteg ha ivott, mert gyors az anyagcseréje, és hamar rendbe jön.
\"Biztos, Petikém?\" – váltottam aggodalmas nagynénire, színlelve. Mert ha igennel felel, ha bármi mással, már burjánzhat is a túljátszott aggodalmam az arcának megsimításáig!
\"Persze!\"
\"Hát, akkor megisszuk az utolsó pohárral is? :)\"
\"Igen, ne hagyjunk belõle!\" – bátorodott fel Peti, és már tolta is a poharát felém. Oké, akkor most.

Testem zsibbadásban, érzékeim nem kevésbé. Elõre csúsztam a fotelban; nem emelkedtem fel rajt. A minim így a combom legfelsõ részéig ért csupán, és Peti számára láthatóvá vált még a bugyim is. Ez persze mind úgy, hogy én fentrõl ebbõl ne feltétlenül vegyek észre semmit.

Peti a poharát fogta, én meg öntöttem. Lassítottam az öntést, és lopva az arcára néztem: A bugyimat bámulta! Csodás volt, olyan érzés, mint ha meztelen lennék...
Teljesen indokolatlanul, de miután megtöltöttem a poharát, megkértem: fogja meg az enyémet is, és telitöltöm. Lábaimat enyhén, finoman széjjelebb nyitottam, hogy a bugyim még láthatóbbá váljon, és miközben óvatosan csurgattam a részegítõ nedût a pohárba, megint Petire néztem.
Bámult.

Beindított az érzés!

Koccintás, és jöhet a puszi. Az a kissé suta, arcra való. De én ezzel nem elégedhetek meg.

\"Kicsim, várj, adnom kell neked két nagy, cuppanós, igazi puszit, hiszen megérdemled! Hajolj közelebb légy szíves, és\"...
Egyik oldalról nyálas, nagy puszit nyomtam az arcára, majd megfordította a fejét, és oda is. Végre, kezdetnek nem is rossz!

Na, most te jössz, mutasd meg, hogy szereted még a te jó öreg nagynénédet! :)
És megkaptam tõle ugyanazokat a finom, nyitott ajkakkal induló puszikat, amiket én is adtam.

Az üveg kifogyott, hát tenni kell valamit. Itt az okokra már nem pontosan emlékszem, de kiindultunk a konyhába. Kértem, hogy jöjjön velem, mert egy nõt ilyenkor már csípõn karolva el kell kísérni.

Talán az elsõ pillanatban zavarban volt, de a következõben már valóban karolta a csípõmet, és mentünk!
Végre, a kis pasim mellettem! A kezében meg erõ, és tettrekészség!
Kiértünk a konyhába, megállítottam, és jelentõségteljesen megkérdeztem: \"Tudod, mit tartogatok még?\"
Aztán hátat fordítottam neki, kinyitottam a hûtõt, és lehajoltam az alsó polcig. Peti mögöttem, én meg a szavakkal, hangokkal játszva húztam az idõt, és a lehetõségekhez mérten pucsítva, fenekem látványát a kis pasinak felkínálva babráltam a borral. Ebben a pózban fûztem hozzá magyarázatot, mert jól esett, hogy kellethetem magam. Ennél már rég\' többre vágytam, de ez is kellett akkor.

Hiába a hûtõ hidege, a testem már annyira felhevült, hogy Petit elkezdtem nem a megszokott kis pasikámként kezelni. Úgy láttam, õ sem az a félszeg, bátortalan fiúcska már. Felismerte, hogy ez az este az ünneplésrõl szól, a nagynénjével, aki miután leitta magát, óvatlanul vonaglik egy átkozottul szexi miniben!

Kivettem a bort, az ajtót pedig a csípõmmel löktem be, érzékien, szexin! Jelentõségteljes és kaján mosollyal Petire sandítottam, és felmutattam az üveget: \"Na, most ez következik!\"
\"Rendben, vigyük be!\" – így Peti, és mit nem tesz? Mellettem terem, és ahogyan kijöttünk, úgy befelé már magától nyújtja a támaszt, a csípõmet karolva!
\"Befelé is kísérlek jó?\"
\"Persze kicsikém\", és megkapta az elsõ puszit, ami sokkal közelebb volt a szájához, mint az arcához. Nagy, finom puszi volt, de annyira jól esett, hogy nem éreztem miatta meglepõdést.

\"Várj csak, itt van a bontó... Tarts meg kis bajnokom, míg leveszem a polcról\" – már maguktól pörögtek az események.
Peti mögém került, és hátulról fogta a csípõmet, kétoldalt. Akár be is tehette volna... de ez még csak az évõdés ideje volt. Imádtam...
A bontót levetem, és daliás kísérõm oldalán bebotorkáltunk a szobába.

Ott azonnal nekiláttam a bor felbontásának, és közben teljesen kitárulkoztam. Combjaim végig nyitva, a szoknyám pedig jócskán felcsúszva. Peti szinte le sem tudta venni rólam a szemét!
A bor kinyílt, õ pedig egybõl a poharat nyújtotta.
\"Várj még, majd egyszerre iszunk!\"
\"Jó, rendben.\"

Ez a \"jó, rendben\" már teljesen más volt, mint az eddigiek. Ebben nem csak az elõzékeny beleegyezés volt benn, hanem a lendület, a tenni akarás is! Egy alig észrevehetõ mosollyal az arcomon nyugtáztam ezt.

Kitöltöttem magamnak is, és belekezdtünk:
\"Az én szuper bajnokomra, mert a gyõzelmére inni soha nem lehet eleget!\"
Ezzel erõsen belehúztunk a pohárba. A pezsgõ már elõkészített minket rá, és Peti, valamint én is a vártnál jóval nagyobb adagot ittunk meg!

Letettük a poharat, és a kis kanom szája szélén megláttam lecsurogni egy borcseppet.
\"Jajj, kicsikém, hadd segítsek..\" és ujjammal letöröltem a smárolásra termett szája szegletébõl.
\"Gyere, mert hiszen pusziból sem elég!\" És egy sokkal lassabb, kiélvezettebb, a száj szegletétõl csak 1-2 centiméterre nyomott puszit adtunk egymásnak. Én élvhajhászabb voltam, de Peti is sokkal nagyobb élvezettel adta arcomra az õ kis csókjait.

Felálltam, az alkoholtól megtépázott, megmaradt egyensúlyomat latba vetve elmentem a lejátszóig, és elindítottam a zenét. Az a szám indult el, amelyiknek kellett. Finom, lassú, de mégis adta az ütemet. Petihez már lágyan ringva lépdeltem vissza. Õ a boros poharat szorongatta, és nagyon húzott belõle, mint ha bátorságot akarna belõle inni.

Felé nyújtottam a kezem, õ pedig készségesen megfogta, és felállt, de azonnal szabadkozni is kezdett: \"Én... nem tudok...\"
A mutatóujjamat a szájára tettem, és elcsitítottam.
\"Majd én vezetlek. Bízd teljesen rám magad!\"
És a kezeit a derekamra, vagyis inkább a csípõmre tettem, úgy folytattam: \"neked nem kell csinálnod semmit. Majd én irányítalak.\"

Lassan, lágyan ringtam a zenére, Peti pedig eleinte nehezen, de felvette velem a ritmust. Kezei a csípõmet fogták, és végig egymás szemébe néztünk.
\"Most egy kicsit ölelj át, így...\" és miközben hozzáléptem, a karjait ráigazítottam a derekamra. Ügyelve, hogy lejjebb csússzon, és azt a helyet akár már a fenekemnek is gondolhassa.
Én karjaimat átvetettem a vállain, és úgy ringtunk tovább.
\"Jajj, Petikém, olyan ügyesen ráéreztél. Olyan jó veled táncolni!\"
Ha tudta volna, hogy mennyire élvezem, ahogyan ölel, és még jobban, ahogyan én ölelhetem!

Percekig élveztem így õt, és tovább akartam lépni. Zsongtam!
\"Szinte kiszáradok\" –vetettem fel, és kézen fogtam, majd a poharakhoz vittem. Mindkettõnkében volt még, és bár egy szót vagy pillantást sem váltottunk, de teljes egyetértésbe ittuk ki õket.
Szinte le sem tette a poharat, de már húztam vissza a karjait magamra. Kezeimmel vezettem a kezeit, rá az elõzõ helyre... és kicsit tovább...

Tenyere már a fenekem tetejét simította, én pedig a hátát simogattam, önfeledten. Mozogtunk, és élveztük egymást.
Váltott a zene.

Egy kissé gyorsabb szám jött, de még mindig az elõzõ lágy hangzással. Megfordultam Peti elõtt, és kezeit a hasfalam aljára húztam. Én hátrafordulva az arcát simítottam, majd másik kezemmel félig a fenekét, félig derekát megmarkolva, magamhoz húztam!

A fiú talán meg sem lepõdött; mozogtunk tovább. Átvettem a zene ritmusát, és ütemesen hullámzott a testem a fiú elõtt. Nem bírtam tovább, az ölébe nyomtam fenekemet.

A mozgás nem állt meg, folytatódott a vonaglás. Legalább is, részemrõl már-már azzá vált. Popsimat a fiú ölébe fúrtam, és mozogtam. Ringattam a csípõmet oldalra, és le-fel. Nem tudtam még, hogy a fiú nadrágjában milyen változások mentek végbe, de én annyira nedvesnek éreztem magam, hogy a bugyim teljesen átázott.
Nem kellett soká várnom Peti reakciójára sem: farka a mozgástól megmerevedett!
Próbáltam ügyetlenül a helyére igazítani a kemény farkat a tánc hevében, de nehezen ment, ez a helyzet ezt nem tette lehetõvé. Hát akkor? Megfordultam!

Szorosan Petihez simultam, és elöl is megéreztem a merev faszt! A fenekébe markoltam, és úgy húztam magamhoz a fiút. Õ kezeivel azonnal megtalálta a derekamat, de olyannyira felbátorodott az elõzõkön, hogy tenyerének már fele a fenekemet fogta!

Azt vártam, hogy elbizonytalanodom, de nem ez történt. Testünk tánca szünet nélkül folyt, és szorítottuk egymást. Fejemet a kis Petimének támasztottam, homlokaink összeértek. Belemarkoltam a fenekébe, és magamhoz húztam az ágyékát. Õ készségesen nyomta nekem magát!

Markoltam a fenekét, szinte lihegtem az arcába, és ezt kértem: \"Fogj egy kicsit lejjebb!\"
Ebben a pillanatban, ha van lelki orgazmus, akkor átéltem. Peti lejjebb csúsztatta kezeit, a fenekemre, és megfogta.
\"Így?\" – kérdezte, elfúló hangon.
\"Igen...\" sóhajtottam bele az arcába, és a szám egyre közelebb került a szájához.

Az arcunk már egymásnak simult. Mindkettõnk szája nyitva, mindketten lihegünk. A fenekemet fogja, én pedig az õ farkát szorítom nedves puncimhoz, úgy húzom, görcsösen.
Arcaink is táncot járnak a másikén, egyre közelebb kerül a két száj.
Már csak a vágyak irányítanak, és Peti is enged.

Megtörténik.

Szám megtalálja a száját, és lassú, finom csókot ad rá. Peti leheletfinoman, de egyértelmûen visszacsókol. Az az érzés borít el: szex egy másik pasival.

A többi csók jön magától. Peti finoman a fenekembe markol. Hihetetlen bizsergésáradat indul végig a testemen. Én magamhoz húzom a fiút, ami ütemes mozgásba megy át: testét az ölemhez nyomkodom.
Egyre jobban csókol, és én is egyre jobban habzsolom õt! Nem bírom, akarom!
Magammal húzom, a kanapéra. Én hanyatt fekszem, õ követ, félig rajtam találja meg a legjobb helyet. A csókot egy pillanatra sem hagyjuk abba. Fenekemet már nem tudja markolni. Kezét felhúzom a melleimhez, és ráteszem.
Játszani kezd vele. Abbahagyom a csókot, mert a testem az élvezetnek engedelmeskedve megfeszül. Peti a nyakamat kezdi csókolni, és kezével kiszabadítja a mellemet.

Tüzelek, lángolok!

Mit tegyek? Hol érintsen a fiú, és miét tegyem magamévá?
Hagyom még, élvezem...

Petit felhúztam a számhoz, és ismét féktelen smárolásba kezdtünk. Kezét megfogtam, és lassan letoltam... oda.
A szoknyám már rég felcsúszott, így alá sem kellett nyúlnia. Rátettem a kezét a bugyira, és ott hagytam. Kellett a kezem ahhoz, hogy simogatni tudjam az édes arcát, miközben csókol.

Nem bírtam, nem bírtam... Kezével túl lassan kezdte felfedezni puncim környékét, és én túlzottan kívántam. \"Nyúlj be...\" –kértem tõle, szinte könyörögve, és mikor a következõ pillanatban bugyimat félrehúzta, nyögésben szakadt ki belõlem.
Ujjai azonnal megtalálták a lucskosra nedvesedett vágatot, és fel-alá kezdtek el szánkázni rajt! Én szinte önkívületbe kerültem, és már a csókra sem tudtam figyelni. Sóhajtoztam, és mélyrõl jövõket nyögtem.

Peti megtalálta a bejáratot, ami annyira vágyott már rá, és finoman bedugta az ujját. Nem tehettem róla, nem tudtam várni. Míg õ a puncimmal foglalkozott, és betolta elsõ ujjait, én a nadrágját kezdtem el kibontani. Végre meg akartam kapni azt, ami kõkeményen meredezett a nadrágban.

Peti segített: megemelte csípõjét, de hagyta, hogy a nadrágot én toljam le. Megtettem.
Végre, elõkerült a farka! olyan volt, amire számítottam: gyönyörû, szép, fiatalos, de már most vastag és húsos! Egy aránytalanul nagy pózna meredt felém, sziklaszilárdan!
Megszabadultam a bugyimtól. Petit a lábaim közé engedtem, és az arcát magam felé fordítottam.
\"Menj el bennem nyugodtan, jó?\"

Kissé meglepõdtem a saját szavaimon is, és azon, hogy most valahogy másként vagyok Petivel, mint amire számítottam. De mindez nem számít, és semmi nem is érdekelt. Peti kezével hozzám igazította magát.
Az elsõ néhány döfésre csak végigcsúszott rajtam a szép makk, de aztán betalált!

Peti kitöltött!

Az élvezet az arcán, és az én kéjes nyögésem, miközben csúszott belém a rúd: igen, azt hiszem csak ezen a nyelven lehet leírni azt a gyönyört, amit ilyenkor az ember érez. A test nyelvén!
Peti az arcomat figyelte, én meg õt, mikor fel tudtam ocsúdni az élvezettõl. Kijjebb húzta, majd ismét be. Nyögött, szinte fájdalmasan az évezettõl. Én meg? Minden porcikámon villámok szaladgáltak! Nem csak a pinusom, hanem az egész testem egy hatalmas, élvezõ szervvé alakult, és minden újabb lökésnél, vagy kihúzásnál újabb ezer áramütést kapott!

Amire számítottam, Peti nem bírta az élvezetet, és nyögni, zihálni kezdett. Magamhoz húztam, és lábaimmal átkarolva izmos, formás fenekét, a kemény faszt magamba toltam.
\"Belém.... igen, belém!\"
Õ egyre hangosodva kezdett nyögni, és farkát dugattyúként használta az utolsó, teljesen szabad lökésekhez. Az utolsó 2-3, tövig nyomott lökés, hát maga volt a leírhatatlan. Aztán egyszer csak jött a forró lövet!
A fejem elborult, és ezerszeresen érzékennyé vált puncimmal csak követeltem ki Peti farkából az újabb és újabb sperma löketeket!

Tolta, tolta, tolta. Édes kis farka pedig meg-megrándulva kiadta magából az utolsó adagot is.

Elcsendesedtünk.
Hosszú, kielégült másodperceket éltünk meg. Õ azért, mert teliélvezett, én pedig azért, mert mindezt átélhettem.
Megfogtam az arcát, és néhány finom csókot nyomtam a szájára.
Õ visszafeküdt, az elégedettségbe.

Eltelt egy teljes perc, mire az élvezet utolsó szikrái is végigfutottak rajtunk. Peti farka még bennem volt, de már elernyedt.
Én szakítottam meg a csöndet: \"Megtörlöm magam, kicsikém.\"

Elkezdtem felülni, és Peti is követett. Lassan kihúzta a még mindig egy kicsit merev farkát, és szinte riadtan rám pillantott.
\"Ne haragudj!\" -mondta, és biztosan arra értette, hogy megtöltött.
\"Én akartam így... és nagyon élveztem!\" Erre hozzá hajoltam, és megcsókoltam. \"Te is?\" -kérdeztem. A válasza egy átszellemült, szinte megbabonázott igen volt.

Kiszállt belõlem, én pedig felálltam, és felfogtam a belõlem folyó spermát. A fiú ernyedten visszafeküdt.
Nem mentem el tusolni. Magamban akartam érezni a fiú maradékát!

Megtöröltem magamat, és visszamentem Petihez. Hanyatt feküdt a kanapén. Megérkeztemre felült, és én kézen fogtam, majd bevezettem a hálóba.
Leültettem, végigsimítottam a fejét, és lefektettem az ágyra. Mellé dõltem, és az arcát simogatva csókolózni kezdtünk. Õ nem tudott mit kezdeni a kezével, én viszont annál inkább!
Végre végigsimíthattam a meztelen testet! Az izmos hasát, a mellkast, a combokat, és játszani kezdtem a farkával. Õ közben magára talált, és elõször óvatosan gyúrni, majd simogatni kezdte a melleimet. A szájához emeltem, és kértem: \"kapd be!\"

Peti készségesen megtette, és ügyesen szopni, meg nyalogatni kezdte a mellbimbómat. Hogy az mennyire jól esett...
Közben finoman gyúrtam a farkát, és éreztem, hogy kezd magához térni. Fel akartam állítani.
Kivettem a fiú szájából a cicim, és odahajoltam hozzá.
\"Megyek, és szopogatlak egy kicsit odalennt. Jó?\"
\"Jó...\" hangzott a válasz.

Bár Peti farka még spermás volt, nagyon szívesen mentem le szopni. A kis fasz már kezdett magához térni, de szüksége volt még segítségre. Megkapta!
Talán soha ilyen élvezettel nem kalandoztam még faszon, mint Petién. Szinte játékot játszottam vele, és mint ha a világ legfinomabb ínyencsége lenne, úgy habzsoltam, nyaltam a szép farkat. Egyszer-egyszer magától megemelkedett, majd szépen nõni kezdett. Élvezetes igyekezetemet siker koronázta: felállt!
Petire néztem, majd egybõl vissza a faszra. Szép, vastag, húsos szerszám volt! Percek óta csak erre vártam... Mikor már teljes nagyságában pompázott, bekaptam! Tövig, amennyire csak tudtam, és szopni kezdtem!

Peti szinte ficánkolni kezdett! Száját élvezetes hörgések hagyták el, és finoman belekapaszkodott a hajamba. A szám fel-le szánkázott a rúdon, és szoptam a farkát, csak szoptam.
Nem akartam, hogy hamar elmenjen, mert magamban akartam érezni. Felhagytam a szopással, és utolsó csókot adtam rá. Felmásztam Peti mellé az ágyra; õ nézett meglepetten.

\"Gyere mögém kérlek!\" -tolmácsoltam vágyamat, és éreztem, hogy elkezdõdik valami más. A szex egy másik fázisa. Amikor már végigélveztem az évõdést és az egymásra találást, és utána következik a kibontakozás.

Petikén látszott a tapasztalatlanság, de kanos vágyai hajtották elõre! Egy lelkes, végletekig lendületes amatõr: ez a furcsa szókapcsolat jutott eszembe róla. Persze nem fedte a valóságot, mert ösztönösen tudta, hogyan kell engem megdugni.

Kutyapózban vártam a közeledését. Mögém térdelt, és helyezkedni kezdett. Hátrapillantottam, õ pedig rám elõre. Mint ha tétovázna kicsit, vagy tanácsra, megerõsítésre várni. Én nem gondolkodtam. Kimondtam a vágyaimat, mert szertefoszlott minden gátlás, ami azok útjában állhatna: \"Tedd be kicsim! Csinálj hátulról!\"

Nem kellett többször mondani. Azt a pillanatot még elkaptam, mikor Peti a farkát hozzám illesztette, de mikor betolta, már nem volt kedvem forgolódni. Könyörtelenül tövig engedte belém a farkát, aztán következetesen hosszan kihúzta, hogy csak a makkja maradt benn, és újra belém lökte. Szinte szikrákat szórtak a szemeim!
Nem lehetett nyöszörgés nélkül kibírni!

Ez a fiú túl jól megtanulta a leckét, és szinte könyörtelenül kezdett baszni! Nem volt tekintettel fuldokló légzésemre, és földöntúli nyögéseimre. Úgy lendületbe jött, hogy abba sem akarta hagyni a lökést! Mint egy gép, vagy egy robot! Olyan kanos-férfias erõvel tolt, hogy letaglózott. Az utolsó gondolataim azok voltak, hogy egy igazi, sportoló FÉRFI dug hátulról, és a feszültség elkezdett felszállni bennem. Nõtt-nõtt, és nem volt megállás. Szinte felrobbantam!
Akkora nyögészáport zúdítottam ki görcsösen remegõ számon, hogy a fiú is meglepõdhetett. A testem remegett, és dobálta magát. Arcom az ágyhoz nyomva, mert nem tudtam megtartani magam. A nagy, erõs fasz még bennem volt, és óvatosan dugott még rajtam egy-egy teljes hosszat, de végül megkegyelmezett.

Mikor kihúzta, a pinám még lágyan összehúzódott néhányszor. Nem tudta kiheverni ezt a férfias menetet!
Eldõltem oldalra, és hagytam, hogy minden végtagomban elüljön a gyönyör, végül pedig puncim legmélyén is.
Teljesen megcsináltak.

Kielégültem.

Peti szinte megsajnált, hogy így kikészített, és nagyon finoman magához húzott. Én készségesen borultam bele az ölelõ, kisfiús és mégis férfiasságtól duzzadó karokba. Nem volt kedvem sem smárolni, sem egyebet.
Összebújtunk.

Testünk összegabalyodott, és eltöltöttünk így talán egy egész percet is.
Peti farka a hasamat nyomta, és nem veszített erejébõl. Addig-addig mozgolódtam a kellemes rúd elõtt, míg puncim elkezdett ismét késznek mutatkozni arra, hogy feláldozza magát a fiú lándzsája elõtt.

Finoman ráfordultam Petire, így õ már hanyatt fekhetett. Megcsókoltam, majd mégegyszer, és ismét kibontakozott köztünk egy érzéki csókcsata.
Közben lenyúltam kezemmel, és rámarkoltam a durungra. Lucskos volt saját nedvétõl, és tõlem is. Nagyon könnyen csúszott fel rajt a bõr, így kihasználtam az alkalmat, és finoman verni kezdtem. Peti nagyon élvezte...

\"Lovagoljak neked?\" -ezek a kérdések önmagamat is meglepnék, de akkor és ott minden szégyenérzet nélkül, a legtermészetesebbnek hatottak.
Peti kissé értetlenül, de az élvezettõl elszánt arccal visszakérdezett: \"hogyan?\"
Nem értette az én kis édesem. Nem tudom, válaszoltam-e valaha nagyobb élvezettel kérdésre, mint erre. A válasz nyomatékosítására megfogtam szép farkát, hátrahúztam rajt a bõrt, és odaillesztettem a puncimhoz: \"beleülök a kukidba, és úgy csinálsz fel, jó?\"
\"Igen!\" - szinte nem látott a gerjedelemtõl.
Mosolyogva próbáltam beleülni a gyönyörûen meredezõ rúdba, de az élvezkedés nem hagyott más lehetõséget: csak nyögni tudtam, eltorzult arccal.
Beleültem.

Peti hatalmasat, mélyet sóhajtott, és szemei kidülledtek. Csak másodperceket hagytam neki, és azonnal megkezdtem a lassú iramot. Õ csípõmet szorította, én lovagoltam. Egyetlen pillanatát sem tudtam megragadni a gyönyörnek, mert úgy hatott rám, mint egy végtelen folyam. Minden pillanatban szálltam!

Közel hajoltam a gyönyörû fiúhoz, mélyen a szemébe néztem, és megkérdeztem: \"gyorsítsak?\"
Õ sem vette le rólam gyönyörû tekintetét; mélyen néztünk egymás szemébe: \"Igen... kérlek!\"
Hogy lehetne ennek a jóképû pasinak ezt a kérést visszautasítani? Gyorsítottam.

A szemkontaktus folyamatos volt. Szemünk sarkából csak azt láttuk, hogy testünk egyre vadabbul mozog. Puncim alapos dugásán kívül az is hasonló örömet okozott, ahogyan láttam az én édes Petim élvezettõl elboruló tekintetét, és hogy õ is láthatja az enyémet. Ami ott történt köztünk, az volt maga az igazi gyönyör.

Csak baszott, csak tolta belém az acélos faszt, én meg csak lovagoltam, ahogyan hosszú évek óta soha! Ez a tökéletes pasi, akinek végignyalnám az összes porcikáját, annyira szép és édes! Itt dugyattyúzza alattam a nedvedzõ lyukam...
Ordított mindkettõnk öröme és élvezete. És folyt, és folyt. A hatalmas, életerõs fasz felnyársalt, aztán a hüvelyemet végigmaszírozva kicsúszott, hogy újra fel tudjon nyársalni!
Nem lehetett kibírni. A feszültség robbanásig nõtt bennünk, és most Peti következett. Láttam rajta, hogy nem bírja tovább, túl sok volt már neki. Kétségbe esett szegényem, és ennyit még ki tudott mondani: \"megint...\"
Tudtam, hogy élvezni fog. Odahajoltam, és belemondtam az arcába: \"Megint belém! Kérlek!\"
Ezzel elszakadt a kötél. Peti megindult.
A gyönyörû fasz összerándult, és kilövellt a geci! Úgy átéltem, hogy rajtam is végigfutott a gyönyör, és szinte hisztérikus könyörgésbe törtem ki:
\"Igen! Belém! Mindet!\"
Peti fáradhatatlanul lõtte belém az újabb adag geciket, és testünket szorosan egymáshoz öleltük.
\"Rakj tele....\" ennyit tudtam mondani, míg minden erõm el nem hagyott...

Az utolsó, gyenge löketeket már a fiú vállának szorított fejjel éltem végig.
A testem nem élvezett el, de a lelkem igen.
\"Maradjunk így\" - kértem.
Õ nem válaszolt, de tudtam hogy egyetért.

Kiéltem magamat, és úgy éreztem, hogy õ is.
Mellé ereszkedtem, és ezt mondtam neki, emlékszem:
\"Ez egy egyszeri alkalom volt. Jó volt, fogd fel akár ajándéknak is. De a következõ már azzal lesz, akivel lennie kell.\"
\"Rendben.\" Megint megkaptam a \"rendben\"t. De ez volt eddig a legmeggyõzõbb.
Soha nem is láttuk hátrányát ennek. Mondjuk, csak remélni tudom, hogy nem mesélte el senkinek
További Szextörténetek