Perverz Mozgi
Aztán szombat reggel, mikor fel kellett volna kelni, Laci fiam nem jött elõ. Az anyja ment érte, hogy felkeltse.
- Bocsánat! Elaludtam. Sokáig voltunk fenn az este. Rita még mindig alszik.
- Semmi baj! Mindjárt mehetsz Te is vissza mellé, csak elõbb intézzük el a dolgunk!
Mire mindent elintéztünk, Rita is felébredt. A fiam nevét kiabálta.
- Laci! Szerelmem! Hol vagy?
- Mindjárt megyek, csak apunak segítek.
- Ja, jó! Csináld csak. Én ráérek. Nem sürgõs.
Miután velem végzett, ment a barátnõjéért. De nem jöttek ki azonnal a szobából. Gondolom, még szeretgették egymást egy kicsit. Az asztalnál találkoztunk újra.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- Mi a mai program?
- Még nem tudjuk. Délelõtt valószínû lustálkodunk, délután lehet, hogy moziba megyünk.
- Jó program!
Miközben így beszélgettünk, az alatt megreggeliztünk. Még mielõtt a fiatalok visszavonultak volna, a gyerek megkérdezte:
- Apa! Visszavigyelek a szobába?
- Köszönöm, fiam. Nem kell. Itt maradok anyáddal a konyhában. Szórakoztatom, amíg fõz.
- Rendben. A szobában leszünk. Szóljatok, ha kell valami segítség!
- Úgy lesz. Menjetek csak nyugodtan vissza a szobádba!
Azzal Laci megfogta Rita kocsiját, és áttolta a szobájába. Magukra zárta az ajtót. Semmi zaj nem hallatszott ki egész délelõtt. Idõ közben engem is bevitt a szobába Lina a feleségem. Aztán mikor elkészült az ebéd azon részével, amit elõre meg lehetett csinálni, egy kis idõre Õ is bejött pihenni. Ebéd elõtt egy fél órával újra kiment a konyhába, hogy megcsinálja a frissen sültet és a krumplit. Majd a konyhából kiabált.
- Gyerekek! Kész az ebéd. Gyertek enni!
Úgy pattant ki a szobaajtó zárja, mintha erre vártak volna. Laci segített Ritának eljutni a fürdõig, majd a konyhába. Aztán jött értem. Rita dicsérõ szavai mellett elfogyasztottuk az ebédet. Nem sokkal késõbb, a fiatalok valóban elmentek itthonról. Innentõl, megint csak elképzelni tudom, hogy mit csinálhattak mozi látogatás címen. Szerintem, az utolsó sorba vettek jegyet, és Laci kiültette Ritát a kocsijából a székre. Így alkalmuk nyílt egymással foglalkozni film nézés helyett. Ami annyit tesz, hogy a félhomályban elõször a kezük ért össze, majd mindkettejük keze tovább vándorolt a másik combja felé. Aztán a lábak közé. Ekkor egymás felé fordították fejüket, és elkezdtek csókolózni. A kezük végig a két comb között simogatta a másik nemesebbik szervét. Ezt csinálták egészen a film végéig. A vége fõcím alatt váltak szét, és tették rendbe magukat, hogy mire világos lesz, ne legyen semmi nyoma eddigi tevékenységüknek. Késõbb, miután a tömeg nagy része már elment az útból, Laci ölbe vette Ritát, és beültette kerekes székébe. Majd elindultak kifelé a moziból. Nem siettek haza. Tudták, hogy estig nincs szükség Laci segítségére itthon. Betértek egy cukrászdába is, mielõtt haza indultak volna. Ettek egy – egy fagylaltkelyhet, és üdítõt ittak. Kb. egy óra múlva indultak csak haza. Éppen idõben jöttek ahhoz, hogy együtt is vacsorázzunk. Szendvicseket készített vacsorára Lina. De ugyanúgy megterített, mint reggelinél és ebédkor. Vacsora után megint kezdõdött az esti program. Ma is én voltam az elsõ, aki a fürdõkádba került. Aztán a feleségem fürdött. Mikor mi már a szobánkba voltunk, azután hallottuk, hogy Laci és Rita mennek a fürdõbe. Amíg mi a tv-t néztük, a fiatalok fürödtek.
Vasárnap reggel, az ágyba kaptam a reggelit. Nem akartam, hogy Lina felkeltse a fiamat.
- Hagyd õket aludni! Kivételesen ma ágyba hozhatnád a reggelit!
- Jól van, de mosakodnod is kell, és toalettre is ki kell menni.
- Majd megyek, ha felkelt a gyerek. Elvagyok én így is. És neked se kell örökké ugrálnod. Maradj itt velem egy kicsit!
Pár percre rá tudtam venni Linát, hogy maradjon velem ágyba, de aztán csak felkelt. Mondván, hogy neki dolga van. Az Õ mozgolódására e, vagy csak úgy, de elõkerült Lackó is.
- Jó reggelt! Sziasztok! Segítsek? – kérdezte még fél kómásan.
- Elõbb ébredj föl rendesen!
- Oké. Össze szedem magam, és jövök.
Tíz perc múlva frissen megjelent újra.
- Itt vagyok. Mehetünk?
- Menjünk!
Megint mire mindent elintéztünk, a barátnõje is felébredt. Most sürgõs dolga akadt, úgyhogy türelmetlenül szólongatta a fiamat.
- Szívem! Egyetlenem! Légy szíves segíts!
- Mindjárt megyek, csak aput elintézem!
- Nem bírom már sokáig. Siess!
- Menj csak! Én már elvagyok.
Sietve átment a szobájába, és ugyanolyan sietõsen kivitte Ritát a toalettre. Aztán visszajött hozzám, hogy megnézze, minden rendben van e. Meggyõzõdött róla, hogy nincs semmi gond, és visszament barátnõjéhez. Bevitte a szobába, és pár perc múlva együtt megjelentek nálam.
- Jó reggelt! Bocsánat, hogy úgy elrángattam a fiát magától, de sürgõsen ki kellett mennem.
- Jó reggelt! Semmi gond. Én már kész voltam, csak egy kis simítás volt hátra.
- Kiviszem Ritát a konyhába, és jövök érted.
- Jól van. Ráérsz. Én úgyis ma ágyba kértem a reggelit.
- De ha már felkeltünk, akkor együnk rendesen asztalnál! Nem?
- De igen.
Kivitte a barátnõjét a konyhába, majd visszajött értem. Reggeli közben Laci elõjött ötletével.
- Mit szólnátok, ha ma meghívnánk Rita apukáját is ebédre? Legalább mindenki megismerne mindenkit.
- Részemrõl semmi akadálya. – mondtam.
- Részemrõl sincs semmi ellenvetés. – szólt Lina.
Rita meglepetten hallgatott. Csak nézett ránk csodálkozó tekintettel. Laci szólt rá.
- Drágám! Reggeli után fel kéne hívnod apukádat.
- Jó! Felhívom. És köszönjük a meghívást apu nevében is.
Reggeli után Laci kihozta Rita telefonját a szobából, és oda adta a lánynak. Mielõtt megnyomta volna a hívógombot, még egyszer rákérdezett.
- Biztos, hogy ezt akarják?
- Igen. Biztos. 100%.
- Rendben. Akkor hívom.
- Szia, apu!
- Szia, kicsim! Baj van? Menjek érted?
- Nincs semmi baj. Minden szuper. Viszont tényleg jönnöd kéne. De adok valaki mást. Ki beszél vele?
- Majd én beszélek. – mondtam.
Átvettem a telefont, és bemutatkoztam.
- Jó napot! Bodrogi Sándor vagyok. Az én fiam udvarol a maga lányának.
- Jó napot! Kerekes Géza vagyok. Miben segíthetek?
- Szeretnénk, ha ma eljönne hozzánk ebédre. Szeretnénk megismerni a jövendõbeli nászunkat.
- Köszönöm a meghívást. Ott leszek. Már csak a címet mondja meg!
Megmondtam a címet, majd elköszöntem, és visszaadtam a telefont a gazdájának. Ezután hárman, Rita, Laci, és én a mi szobánkba telepedtünk be. Lina a konyhába elkezdte fõzni az ebédet. Rita elkezdte mesélni, hogy milyen is az Õ apja. Elsõ hallásra, elég szimpatikus. Idõnként Lina is bele hallgatott Rita elbeszélésébe. Aztán visszament a konyhába folytatni a fõzést. És valami sütemény illat is kezdett terjedni a lakásban. Éppen idõben megérkezett Rita édesapja is. Egy elég nagydarab, kopaszodó, kb. velem egyidõs úr jelent meg az ajtóban.
- Jó napot! Kerekes Géza.
- Jó napot! Bodrogi Sándor.
- Szia, kislányom!
- Szia, apa!
- Hogy vagy? Jól érzed magad?
- Jól vagyok. Nagyon jól érzem magam. Nagyon kedves velem mindenki.
- Jól van. Örülök.
Megjelent Lina is az idegen hangra.
- Üdvözlöm! Bodroginé, Lina vagyok.
- Csókolom! Kerekes Géza.
- Lassan lehet készülõdni az asztalhoz. Mindjárt kész az ebéd.
Egymás után mindenki bejutott a fürdõbe, hogy kezet mosson. Aztán asztalhoz ültünk. Lina szedett mindenkinek a tányérjába levest. Elkezdtünk enni, és közben beszélgettünk. Fõleg Gézát beszéltettük. Megkérdeztem, mivel foglalkozik, hogy bármikor a lánya rendelkezésére tud állni. Azt mondta, szállítmányozással. Neki csak néha kell beugrani egy fuvarra, ha nem elég a kocsi, ami van. Aztán Õ kérdezett. Például rólam. Hogy miért vagyok kocsiban, és mióta. Aztán a feleségemet faggatta.
- Hogy tud engem ellátni egy ilyen törékeny nõ?
- A fiam segít az apja mozgatásában, mióta ilyen jó erõben van. – felelte.
- Jó egy ilyen fiú a háznál.
- Igen. Nagyon rendesen helyt áll. Mindig kéznél van, amikor szükség van rá. De igyekszünk azért úgy alakítani a dolgokat, hogy másra is jusson ideje, ne csak velünk legyen örökké.
Közben elfogyasztottuk az ebédet, már csak a sütemény volt hátra. De azt a szobában is meglehetett enni. Alkoholt nem ivott senki, csak üdítõt. Délután három órakor Géza elkezdett készülõdni, hogy haza indul.
- Köszönünk mindent. Minden nagyon finom volt. Kedvesek, hogy ennyi ideig vigyáztak a kislányomra, de most már elmegyünk.
- Apa! Én maradok. Majd holnap az egyetem után hazamegyek Lacival.
- De kislányom! Nem szabad visszaélni a vendégszeretettel!
- Nem él vissza semmivel. Nincs útba senkinek. Nyugodtan hagyja itt! Ígérjük, hogy egészben visszakapja, amikor haza akar menni.
- Tényleg ezt akarod?
- Igen, ezt.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. Vigyázz magadra! És ne élj vissza a helyzettel! Szia, kicsim!
- Szia, apu!
- Viszlát! Szervusz, fiam! Vigyázz a lányomra! Nekem már csak Õ maradt.
- Vigyázok rá. Megígérem. Viszlát!
Rita apja könnyes szemmel búcsúzott el lányától, de tudta, hogy jó helyen van nálunk. Miután elment a vendég, Lina neki állt mosogatni. Rita megkérte a barátját, hogy vigye ki a konyhába az anyjához. Laci ki is vitte, és leparkolta az asztalhoz.
- Ne ide! A mosogatóhoz. Segíteni szeretnék anyukádnak törölgetni.
- Nem kell. Köszönöm. Menjetek csak vissza a szobába.
- De én szeretném! Hadd segítsek!
- Jól van. Törölgethetsz.
A fiú oda tolta barátnõjét a mosogató tálca elé, ahol a tiszta edények száradtak. Lina a kezébe adott egy konyharuhát, amivel szárazra törölhette az edényeket, evõeszközöket, tányérokat, és poharakat. Amiket ezután Linda elrakott a helyére.
- Köszönöm a segítséget. Így tényleg gyorsabban végeztünk. Van egy javaslatom. Tegezõdjünk! Én, már ugyan tegezlek, de Te is tegezz engem nyugodtan.
- Köszönöm. Megtisztelsz.
- Ki tisztel meg kit? – szólalt meg Laci az ajtóba.
- Anyukád, engem azzal, hogy tegezhetem.
- Szólíts Linának!
- Rendben. Lina.
- Megengeded, hogy most én vigyelek be a szobába?
- Igen. Köszönöm, Lina.
A fiú mögöttük sétált nézve, hogy milyen jól elvan az anyukája az Õ barátnõjével. Már ekkor kezdett érlelõdni benne a gondolat, hogy megkéri a lányt, költözzön hozzájuk. De ezzel várt még néhány hetet. Karácsonykor már együtt laktak, a következõ karácsonykor megkérte a kezét, és mire befejezték az egyetemet, már össze is házasodtak. Közben kiderítették, miként lehetne gyerekük. Semmi akadálya nem volt, hogy Rita szüljön. Mára már öten vagyunk az unokával együtt. Rita édesapja újra nõsült. Született Ritának egy kistestvére. Fiú. Most még pici, de ha megnõ, biztos Õ is olyan segítõkész lesz, mint a sógora, meg az apja.
További Szextörténetek