Baszás a melóban
A helyiség félhomályában a képernyõkön különbözõ kódok futottak szüntelen. Azt hittem, Mewik már nincs bent, annyira nagy volt a csend, ám ahogy belestem a résnyire nyitott ajtón, megpillantottam az egyik gép elõtt, amint üveges tekintettel bámulja a monitort. Halkan megköszörültem a torkomat.
– Jól vagy? – nyitottam ki jobban az ajtót és bedugtam rajta a fejem.
Mewik azonban nem vett észre. Igyekeztem nagyobb zajt csapni, mikor beléptem a teremnek is beillõ szobába. Erre már felém pillantott és lejjebb engedte orrán a szemüvegét.
– Jól vagy? – tettem fel ismét az elõbbi kérdésem.
– Jól – vágta rá, ám hamar meggondolta magát. – Vagyis nem, nem igazán.
– Mióta ülsz itt?
– Nem is tudom... Reggel óta? Hány óra van?
– Késõ van. Hét is elmúlt már.
– Te miért vagy még itt?
– Mert megkértél rá? – néztem rá a szemöldökömet felvonva. – Elfelejtetted?
– Ó, ne haragudj... – és levette a szemüvegét, hogy megdörgölhesse fáradt szemét.
– Mi a baj?
– Gondok vannak az átállással. Akárhány tesztet futtattam le, egyikbõl se derült ki, mi okozza a hibát. A logokat bogarászom át újra, hátha elsiklottunk valami felett, de egyelõre semmi.
– És Vrik mit mond?
– Vrik nincs bent tegnap óta.
– Hát, hívd be.
– Nem érem el. Már töröltem mindent és újra elindítottam a feltöltést. Holnap már élesben mûködnie kéne. Talán hajnalig felmegy minden és...
– Mikor pihentél utoljára? – vágtam a szavába.
Mewik kínjában elnevette magát. Én pedig a háta mögött termettem és a vállára fogtam. Határozott mozdulatokkal masszírozni kezdtem a rengeteg üléstõl beállt izmait. Õ szó nélkül hátradõlt a székben és hagyta, hogy csináljam. Biztosra vettem, hogy máskor leállított volna, hiszen szinte soha nem értünk egymáshoz, hiába töltöttünk együtt nap, mint nap annyi idõt. Megértettem, ha feszélyezték az ehhez hasonló helyzetek, mégiscsak apám legjobb barátja volt. Azt nem mondanám, hogy kislány korom óta ismert, mert összesen ha négyszer látott húszéves korom elõtt. És azóta se sokkal többször, egészen addig, míg fel nem vett az elõzõ asszisztense helyére. Ezúttal azonban hagyta, hogy a kezem oldja a feszültséget a vállából. Nem tettem semmi félreérthetõt, nem akartam kikezdeni vele, tudtam, hogy nem független, ahogyan én sem voltam az. De végre igazán közelrõl bámulhattam az õsz hajszálait és a korát meghazudtoló finom bõrét. Hányszor figyeltem õt lopva a beszélgetéseink közben... Ám mindent a szemnek és a képzeletnek, realizálni viszont semmit nem akartam. A józan eszem azt diktálta, így a helyes. Mewik ugyan valamennyivel fiatalabb volt apámnál, de így is egy jó húszassal elõttem járt, és a gyerekeivel voltam egy korosztályban. Õrültségnek éreztem, hogy kívántam ezt a pasast, mégis lepergett a szemem elõtt, ahogy elõrenyúlok, kigombolom az ingét, aztán a következõ percben már vad ütemben jár bennem a farka. Lehunytam a szemem és beleborzongtam a képzelt élvezetbe. Ujjaim egyre erõtlenebbül masszírozták Mewik vállát, szinte már simogatásba váltva át. Aztán hirtelen elengedtem õt.
– Jobban vagy? – kérdeztem és a hangom majdnem megremegett.
A fenébe velem! Nehogy eláruljam magam! A végén még elküld és akkor vége szakad ezeknek a kellemes képzelgéseknek. Õ azonban csupán hümmögött éppenhogy hátrapillantva rám.
– Akkor én hagylak is... dolgozni – böktem ki, majd elléptem tõle.
Az ajtó felé vettem az irányt, menekülni vágytam a helyzetbõl. A késõi idõpont, a félhomály és a monitorok kékes derengése egészen fura kábulatba taszítottak. Mewik is olyan más volt. Talán a kimerültség tette, hogy csökkent a megszokott távolságtartása.
– Shan – szólt utánam, mielõtt kisurrantam volna a szobából.
– Igen? – fordultam vissza.
– Kapd el – dobta felém az asztalról a kulcsot.
Megdermedtem egy pillanatra, de elkaptam.
– Zárd be az ajtót. Belülrõl – kérte Mewik.
Azt hiszem, elfelejtettem levegõt venni, annyira letaglózott a pillanat. Remegõ kézzel illesztettem a zárba a kulcsot, közben az cikázott a fejemben, hogy vajon azért zárkózik-e be velem, hogy megdugjon, vagy valami egészen mást akar. Rettentõen zavarban voltam, mikor aztán megálltam elõtte. Õ azonban nem szólt semmit, csak a helyiség végében lévõ szekrénykéhez ment. Az alsó fiók mélyérõl elõkotort egy komoly zárszerkezettel rendelkezõ fémkazettát, majd kinyitotta és valamivel elszöszölt felette. Úgy tette mindezt, hogy én ne lássak rá. Végtelennek tûntek a másodpercek, amíg ott álltam magamban és ezt az õszülõ pasast figyeltem, akiért hónapról hónapra egyre jobban megõrültem. Imádtam a szeme sarkában megbújó ráncokat, a puhának ható ajkait, a finom mégis férfias kezét. Nem volt olyan nap, hogy ne képzeltem volna el, milyen testet rejthetnek azok a megszokott világoskék ingei. Hirtelen arra eszméltem, hogy Mewik mindent visszapakolt a fiókba és felém tart.
– Tudod, mi ez? – állt meg elõttem és feljebb emelte a tenyerét.
Belenéztem, majd megráztam a fejem a két zöldeskék kapszula láttán.
– Amnéziát okoz. Késleltetett hatással.
– Mi van?! – rökönyödtem meg.
– Beveszed és mire eltelik nagyjából egy óra, minden törlõdik a fejedbõl, ami azalatt történt. Sõt a bevételt megelõzõ öt-tíz percre sem fogsz emlékezni.
– És mit akarsz vele? – bámultam a pasi szemébe zavartan.
– Téged akarlak! De nem akarom, hogy hazudnom kelljen róla a késõbbiekben.
– Vagyis rögtön el is akarod felejteni – néztem el róla, akkor azonban észrevettem, milyen veszettül feszíti elöl a nadrágját a férfiassága.
– Dehogy akarom! Viszont így egyikünknek sem lesz gondja belõle.
– És a feltöltés? Nem kéne figyelned, rendben megy-e?
– Az most megy magától – legyintett. – Ha hibát jelezne, megoldom, emlékeznem sem kell rá.
– Figyelj... én...
– Shan, telik az idõ.
– De...
– Te nem akarod? – hajolt a fülemhez, közben pedig megcsapott az illata, ami mindig olyan õrjítõen hatott rám.
– Én... hogy... izé... nem is tudom – hebegtem.
– Tessék, vedd be – nyomta ekkor a kezembe az egyik kapszulát.
Fogalmam sem volt mit tegyek. Csábított a lehetõség, a nedvem meg már elõtte is átáztatta a bugyim, amíg Mewik vállát masszíroztam. De hát én emlékezni akarok rá, ha megtesszük! Vagy jobb, ha soha nem tesszük meg? De...
És akkor fordult velem egyet a világ.
Mi van, ha mi már ezelõtt is?!
– Mewik, ez hányadik ilyen alkalom? Csináltuk már így korábban is?
– Nem tudom – rázta meg a fejét és felém nyújtott egy még félig teli ásványvizes palackot. – De azt tudom, hogy most meg akarlak dugni.
Beleborzongtam, ahogy ezt kimondta. Piszkosul felkorbácsolta a vágyaimat a tudat, hogy Mewik is úgy kívánhat engem, mint én õt. Annyira nem akartam bevenni azt az átkozott kapszulát! Azonban ez a roppant vonzó hapsi csak erre várt. Hát, mi mást tehettem volna? Semmire sem vágytam jobban abban a pillanatban, mint hogy õrült módon megkeféljen... ott... valamelyik asztalon... vagy a földön... vagy bárhol, ahol csak jólesik neki. Az izgalomtól kezdett kiszáradni a szám, a kapszula pedig megtapadt a nyelvemen. Hirtelen ötlettõl vezérelve a felsõ ajkam alá nyomtam, aztán meghúztam a vizespalackot, majd átadtam Mewiknek. Amíg õ bevette a sajátját, próbáltam nem törõdni azzal, hogy talán látszik az enyhe dudor a szám felett, és idegesen vártam a pillanatot, amikor végre megszabadulhatok a lassanként már oldódó kapszulától. Gyorsan tennem kell valamit! Nem akarom, hogy hasson a szer! Egy szempillantás alatt lekaptam magamról a felsõmet és hátat fordítottam a pasinak.
– Gyere, kapcsold ki – néztem vissza rá a vállam felett.
Õ hozzám lépett és végigsimított a hátamon, aztán amíg könnyedén kiakasztotta a melltartóm csatját, addig én a hüvelykujjammal kikanyarítottam a felsõ ajkam alól a kapszulát és a másodperc törtrésze alatt tova is pöcköltem. Soha nem érzett megnyugvás telepedett rám, ám pillanatokon belül megint remegett a belsõm az izgalomtól. Hát, tényleg megtesszük! Vajon hányadszor? De ezúttal legalább emlékezni is fogok rá. Agyamat teljesen leigázta a vágy. Kit érdekelt, hogy félrelépek, hogy tiltott dolgot teszek?! Abban a pillanatban teljesen kiszakadtam a valóságból, megszûnt számomra létezni a világ a szoba falain túl. Akartam Mewik testét, magamban akartam tudni a farkát, arra vágytam, hogy teleélvezzen, majd utána újrakezdjük az egészet és addig dugjunk, amíg ájultan össze nem esünk. A pasas erõteljes mozdulatai aztán visszarántottak a valóságba. A már annyiszor meglesett finom kezek most mohón markolták a mellem, miközben Mewik egészen hozzám simult. Hiába volt már benne a korban, a farka olyan kegyetlen keményen ágaskodott, hogy legszívesebben abban a pillanatban ráugrottam volna, amint megéreztem a fenekemnek feszülni. A hapsi azonban húzta a dolgot és a hajamat felfogva, élvezettel csókolta a nyakam. Bár én egyre türelmetlenebbé váltam, mégsem bántam, hogy õ alaposabban ki akarta használni az idõt, amit elvileg büntetlenül eltölthetünk egymással. Milyen kár, hogy nem fog emlékezni rá. Talán nekem se kéne... de már késõ volt meggondolni magam. Inkább hátrébb toltam a fenekem, hogy még jobban az ölébe dörgölõzhessek, ahhoz az õrjítõen merev férfiasságához. Mewik tenyere az oldalamon siklott végig, majd erõsen megfogta a csípõmet és ütemesen magához rántott újra és újra, mintha a farkával járna bennem. Bizsergett az egész testem, a nedvem teljesen eláztatta a bugyimat, közben halk nyögések törtek fel belõlem. A képzeletemben már valóban a hüvelyemet ostromolta az oly régóta vágyott hímtag. Úristen, hogy fogok én ezután úgy nézni Mewik szemébe, mintha semmi sem történt volna köztünk? Talán tényleg be kellett volna vennem azt a kapszulát. A pasas hirtelen megfordított és hozzám hajolt. Egészen lassan érintette ajkát az enyémhez, én viszont elveszítettem a fejem és vadul tapadtam a szájára. Mewik nem állta útját a nyelvemnek és végre igazán megízlelhettem a csókját. Kezem a tarkójára siklott és élvezettel túrtam a hajába, miközben õ a fenekemet markolta.
– Dugj már meg – suttogtam, mikor elszakadtam az ajkaitól.
– Hová sietsz így? – nevetett. – Van még idõnk.
– Érezni akarom magamban a kõkemény farkad.
A pasit nem hagyták hidegen a szavaim. Ismét magához rántott a csípõmnél fogva és nyelve erõszakosan tört utat a számba. Én a nadrágjához igyekeztem hozzáférni, de olyan szorosan simultunk egymáshoz, hogy csak akkor sikerült, mikor hagyta, hogy kicsit eltoljam magamtól. Kapkodva küzdöttem a gombjával, amíg õ az ingétõl szabadult meg. A sliccét már szerencsére könnyebb volt lehúzni, azután letoltam róla a fekete farmert. Nem húztam az idõt, lerántottam az alsóját is és megmarkoltam a felém meredõ hímtagot. Mewik felnyögött, majd az élvezettõl megrészegülve hagyta, hogy foglalkozzak vele. Valójában már rég azt akartam, hogy végre bennem legyen, hogy kitöltsön, hogy érezzem az ütemes mozgás okozta kéjt. Azonban tetszett, hogy ennek a korosodó, minden bizonnyal rutinos hapsinak az élvezetét könnyedén irányíthattam pusztán a számmal és a kezemmel. Õ az asztalnak dõlt, én pedig a széken ülve hajoltam hozzá. Mewik a hajamba túrt, de nem húzta magára a fejem, csupán mélyen barna tincseim között pihentette ujjait, míg farka ki-be járt a számban. Határozottan markoltam a férfiasságának tövét és nyelvemmel alaposan végigjártam teljes hosszában a kõkemény hímtagot. Igyekeztem felejthetetlen élményben részesíteni ezt a pasast, akkor is, ha tudtam, úgyis elfelejti. Rettentõen beindított, hogy hallottam, milyen veszettül jólesik neki. Vajon a feleségétõl is megkapja ugyanezt? És ha megkapja, akkor is a számban járna most a farka? Õ nemsoká felhúzott magához és kigombolta a nadrágomat. Én aztán pillanatok alatt ki is bújtam belõle, akárcsak a bugyimból. A pasi a lábaim közé nyúlt, hogy a csiklómon játszadozzon, de hamar észrevette, hogy ennél többre vágyom. Hüvelyembe siklott hát ujjaival, majd egy vad csók után gyors ütemben járatta õket bennem. Arcunk centikre a másikétól, szánk újra és újra összeért. Tenyeremet hirtelen a kézfejére tettem, hogy megállítsam, azután Mewik szemébe néztem és rászorítottam odabent az ujjaira. Ahogy finoman felszaladt a szemöldöke, megtettem ismét.
– Tedd már belém a farkad – súgtam a fülébe, mire õ megfordított maga elõtt és az asztalra nyomott.
Egy szempillantás alatt belém lökte az áhított testrészét. Az pedig olyan könnyedén csusszant be nagyajkaim között, mintha magamba szippantottam volna. A pasas rámarkolt a csípõmre és egyre inkább kezdte elveszíteni a fejét. Hagytam, hogy rángasson, hagytam, hogy a kedvét töltse rajtam. Befogtam a szám, hogy ne nyögjek túl hangosan, pedig legszívesebben olyan szabadjára engedtem volna a hangomat, hogy az egész épületben mindenki halljon minket, aki még bent volt ezen a késõi órán. Mewik hihetetlenül vad tempóban dugott, már-már attól féltem, rosszul lesz. Bár edzettebb testet rejtettek a ruhái, mint amire reálisan számítottam, de így sem volt épp fiatal. Vajon meddig bírja ezt az õrült iramot? Piszkosul bizsergetem a tudattól, hogy ennyire beindítom õt. Hogy volt képes ezt úgy titkolni elõttem, hogy még csak nem is sejtettem? Mewik kirántotta belõlem a farkát, aztán zihálva megtámaszkodott az asztalon. Mozdultam volna, ám õ nem hagyta.
– Maradj – szólalt meg. – Ne érj hozzám, különben most azonnal elsülök.
– És miért nem mész el?
– Még nem akarok. Második menetre nem lesz idõnk, te meg még messzebb jársz...
– Nem baj, én...
– Akarom látni, ahogy élvezel – vágott a szavamba. – Akarom érezni... – nyúlt hirtelen belém ujjaival – idebent... azt... ahogy lüktetsz.
Felnyögtem a szavai nyomán. Én is akartam! Akartam, hogy a férfiasságára simuljon a hüvelyem, mikor agyamat elönti a gyönyör.
– Fordulj meg – távolodott el tõlem Mewik.
Felegyenesedtem, aztán megpördültem, hogy a karjaiba vessem magam. Ám õ nem hagyta, és a vállamnál fogva megtartott.
– Hadd nézzelek inkább egy kicsit...
Felvontam a fél szemöldököm, azután megfogtam a mellem, majd összecsíptem a bimbóimat és morzsolgatni kezdtem õket. Láttam, hogy Mewik megbabonázva bámul engem. Ujjaimmal lágyan cirógattam magam, körbe-körbe a tenyérbe illõ halmokat. Végigsiklottam a hasamon, le egészen a szeméremdombom vékony csíkba rendezett szõrszálai közé, aztán a csiklómra kúsztam kezemmel, és a hapsi szemébe nézve sóhajtoztam, amint finom simításokkal izgattam magam. Hamarosan azonban már hüvelyemben jártam és õrült vágyakozással bámultam a pasasra. Amikor lenyaltam ujjaimról a nedvemet, õ elveszítette a fejét. Félrerúgta mellõlünk a széket, majd szinte feldobott az asztalra és megragadta a combjaimat. Türelmetlenül az ölemhez férkõzött, farkát hüvelyemhez igazította, hogy a következõ pillanatban tövig tolhassa bele. Megtámaszkodott mellettem és erõteljesen nyomakodott belém újra és újra. A mellem fel-alá hullámzott, kezemmel kapaszkodót kerestem és azt hittem, összeszakad az asztal alattunk, de az még bírta a durva iramot. Mikor a billentyûzet akadt a kezem ügyébe, ösztönösen ráfogtam. Ám hiába, mert súlya alig lévén, nem szolgálhatott kapaszkodóként és könnyedén elmozdítottam a helyérõl. Halványan eljutott a tudatomba, hogy megnyomtam rajta jó pár billentyût, de képtelen voltam törõdni a dologgal. Mégis mi történhet? Úgyis szinte mindenre megerõsítést kér a rendszer. Mewik egyre gyorsított, én pedig egyre tehetetlenebbül hagytam, hogy úgy dugjon, ahogy még senki elõtte. Lábammal átkulcsoltam a derekát és megfeszítettem a hüvelyemet a farka körül. Éles élvezet nyilallt ettõl belém, de a csúcsig még nem repített. A pasi viszont felnyögött és lassított az ütemen.
– Csináld még! – nézett a szemembe.
Lábaimmal erõsebben szorítottam a derekát, jobban magamba húzva õt és újból megfeszítettem mindenemet az alhasamban. Ó, te jó ég! Úgy tûnt, menten elélvezek, ám mégis hiányzott egy kevés hozzá. Mewik szorosan lehunyta a szemét, arcvonásai egészen eltorzultak a kéjtõl. Láttam, hogy koncentrál, sejtettem, hogy minden erejével a kielégülését tartja vissza. Megint rászorítottam, mire mindkettõnkbõl egyszerre szakadt fel a nyögés, amit nem bírtunk már visszafogni. Csukott szemmel, minden erõmet beleadva újabb szorítás és az izmaim megfeszültek, a számat csupán egyetlen nyikkanás hagyta el, aztán a fojtott élvezés kínjától sorozatosan meg-megvonaglott a testem. Mikor Mewikre pillantottam, hirtelen tágra nyílt a szemem. Azt hittem, belém élvezett, de akkor kirántotta hüvelyembõl a farkát és a mellemig beterített a kilövellõ sperma.
A hapsi csukott szemmel zihált, azután megtámaszkodott mellettem az asztalon.
– Jól vagy? – kérdeztem rekedten, kiszáradt szájjal.
Õ erre csak bólogatott és tovább kapkodta a levegõt. Én meg igyekeztem visszatolni a billentyûzetet a helyére, amikor valami a kezem alá került. A kapszula?! De hisz ez nem lehet az enyém, azt egészen más irányba pöcköltem el! Belém hasított a döbbenet.
– Te sem vetted be!
– Nem... – kezdte Mewik, de addigra teljesen felfogta, mit is mondtam, akárcsak én. – Te sem?! De ez... – Aztán elakadt a szava, ahogy a mellettünk lévõ monitorra pillantott.
– Mi az? – kérdeztem a szemöldökömet összevonva.
– Te rátenyereltél a billentyûzetre?
– Véletlen volt!
– Ó, bassza meg!
– Baj van? – kérdeztem és ezernyi lehetõség pergett végig az agyamban, mi mindent szakíthattam meg, törölhettem vagy írhattam felül.
– Hát, ez lehetett a gond elõzõleg is – nézett zavartan a szemembe a pasas. – Megszakítottad az átvitelt és még a mappák között is sikerült váltanod. Én meg figyelmetlenül biztos onnan folytattam tovább a feltöltést a korábbi fájlokkal. Így nem csoda, ha hibát jelez és összeomlik a rendszer. Azokban bõven volt még javítanivaló.
– Szóval... – bámultam zavartan Mewikre – akkor mi már... tegnap is...?
– Igen, valószínûleg tegnap is... ugyanitt, talán ugyanígy – hajolt hozzám.
Vággyal teli sóhaj szakadt fel belõlem. Ölem újra bizseregni kezdett a gondolattól, milyen õrült menet lehetett az is.
– Miért nem vetted be a kapszulát? – kérdezte ekkor tõlem komoly hangon. – Becsaptál.
– Akárcsak te engem – vágtam rá rögtön válasz helyett. – Te miért nem?
A hapsi elsõre csupán megvonta a vállát, aztán mégis válaszolt.
– Túl sok hiányzott már a dobozból. Mindig húztam rá a strigulákat, ha kivettem belõle, de jó ideje kevesebb volt rajta, mint amennyi valóban hiányzott. És volt egy halovány, zavaros emlékem egy furcsa beszélgetésünkrõl és arról, hogy utána mintha szándékosan nem jelöltem volna a dobozon, hogy használtam belõle. Akkor valószínûleg kicsúsztunk kicsit az idõbõl vagy valamiért nem hatott eléggé a szer.
Erre szaladt csak fel igazán a szemöldököm. Mégis mióta van viszonyunk egymással úgy, hogy nem is tudunk róla?!
– Azért nem vettem be most – folytatta Mewik –, mert tudni akartam, erre használtam-e azt a sok kapszulát. És te? – nézett hirtelen a szemembe. – Neked is maradtak emlékfoszlányaid?
– Nem – ráztam meg a fejem. – Én... én csak... egyszerûen emlékezni akartam rá, ha már megtesszük.
– De miért? Így hazudnod kell és letagadni, ha úgy adódik.
– De annyira felizgattál és olyan veszettül vágytam rád, hogy alig bírtam magammal. Így legalább tudom, hogy nem vagy elérhetetlen.
– Bárcsak fiatalabb lennék... – nézett Mewik mélyen a szemembe. – Akkor...
– Ne – tettem a szája elé az ujjam. – Ne mondd ki.
Õ erre elhúzta maga elõl a kezem és megcsókolt, miközben a hajamba túrt. Aztán öltözni kezdett, én pedig letörölgettem magam és követtem a példáját.
– Figyelj – kezdtem bizonytalan hangon –, mi lesz...
– Ne – akasztott meg egy sejtelmes mosoly kíséretében. – Ne kérdezd meg. Gyere, inkább tegyük rendbe azt a nyavalyás feltöltést – nézett rám és még egy széket tett a sajátja mellé.
További Szextörténetek